A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX–XX. századra

birtokosok művelték, ami jelzi, hogy „...a vízszabályozásból adódó lehetőségeket a kisbirtokosok tudták legjobban kihasználni, akik számára a kis földterület miatt gazdasági szükségszerűség is volt a rendelkezésre álló birtok intenzív művelése." Szabolcs vármegyében viszont jórészt a nagybirtokosok húztak hasznot a vízrendezésből. Az intenzívebb gazdálkodás térhódítását mutatja, hogy fokozatosan „kikopott a tájból" az ugar,

11 1871-1915 között az aránya közel 22%-ról visszaesett 9% alá. Visszaszorulásának a legnagyobb üteme 1886-1890 közé esett. Bereg, Szabolcs, Szatmár megyében

78 az ugar magasabb aránya a táji adottságokban keresendő. Nincs ugar az egykori állattartó megyékben (Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok), ahol feltörték a vízszabályozás után a réteket, legelőket vetésforgós földhasználatot folytatva. A legfejlettebb területen, Torontál megyében az ugar aránya nem érte el a 3%-ot. Ha a vetésszerkezetet nézzük

79 kitűnik, hogy 1871-1915 között visszaesett a gabona, a dohány és a repce vetésterülete, egyúttal nagyobb szerepet kapott a kukorica, a burgonya és a répa. A folyószabályozásban érintett alföldi megyék termelésének intenzifikációját a hirtelen jött földbőség lassította. „Nagyobb földbőség, szűkebb piaci lehetőségek, több nagybirtok esetén azonban ez a váltás csak elkésve következett be" - írja Dóka K.

i0 A környezetátalakító munkálatok sorába beletartozott a belvizek borította területek kiszárítása is, amely különbözik a lecsapolástól. Ez utóbbit főleg csatornázással oldották meg. E sorsra jutottak az ősi vízi világ reliktumai, az egykori lápos, mocsaras vidékek}

1 Az 1879-ben létrehozott kultúrmérnöki hivatal*

2 debreceni*

3 igazgatóságának területén a századfordulóig 272 014 kat. holdat „víztelenítettek". Ezzel egyidőben a bánáti részen

64 közel 50 000 kat. hold mentesítését végezték el. 1913-ban

85 országosan mintegy 900 000 kat. holt területen folytak lecsapolási munkálatok. A belvizek különösen esős időszakokban komoly károkat okoztak a szántóföldi növénytermesztésben. A belvizek elvezetésére

86 - csatornahálózaton keresztül - szivattyúkat használtak, 77 Uo. 78 Ua. 241. 79 Ua. 242. Lásd még: Orosz István: Szerkezeti változások a XIX. századi magyar mezőgazdaságban. Bp., 1988. Frisnyák, 1995. 120-141., 153-155. A művelési ágak megoszlása: % 1850-esévek 1870 körül 1£9_5_ 1911 34.7 42,8 45,5 1,3 1,3 13,2 10,3 9,2 1,2 1,0 1,1 14.8 13,0 11,8 28,2 26,6 25,8 0,6 0,3 0,2 U 4J 5J. Lásd: Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. Szerk.: Perczel György-Tóth József. Bp., 1994. 56. Később: Mo. társ.-gazd., 1994. 80 Dóka, 1987. 248. 81 Szűcs Sándor: Régi magyar vízivilág. (Sárrét) Bp., 1977.; Farkas József: Fejezetek az Ecsedi-láp gazdálkodásához. Debrecen, 1982.; Balassa Iván: Lápok, falvak, emberek. (Bodrogköz) Bp., 1975. 82 Trümmer Árpád-Lászlófjy Waldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (1879-1939). Bp., 1940. 83 Dóka, 1987. 214. 84 Uo. 85 Ua. 214. 86 Ua. 224-228. A belvízszabályozás színterei közül említést érdemel: Bodrogköz, Ecsedi-láp, Rétköz, a Cegléd környékén lévő Gerje-Perje vízfolyás, Csongrád és környéke a Kurca-érrel, a Körös-Berettyó vidéke stb. szántó 31,0 kert rét 13,0 szőlő 1,2 legelő 13,3 erdő 25,7 nádas 0,8 terméketlen 15,0 ?/