A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Ablonczy Balázs: Az 1802-es és az 1881-es debreceni tűzvész történetéről

A református egyház 1802. július 6-án adakozásra szólította fel híveit. A gyűjtés rövid időn belül látványos eredményeket hozott. A Magyar Hírmondó augusztus 20-i számában arról tudósított, hogy a pozsonyi "Nemes Tanáts tudván sőt érezvén" a debreceniek szorultságát 332 rajnai forint 38 krajcáros segélyt folyósított a városnak, amelyhez a Kalmár Társaság 83 forintot tett hozzá.

76 Majd szeptember 14-én arról értesülhetett az olvasó, hogy a pozsonyi "Nemes Communitas" tagjai közadakozásból további 950 forintot gyűjtöttek a tűzvész károsultjainak.

77 A beérkező adományok összegéről a református kollégium alapítványi főkönyve szolgáltat adatokat.

78 A Dunamelléki és a Dunántúli superintendentia 1802 és 1807 között 62 476 forinttal, összesen több mint 81 000 forinttal támogatta a kollégiumi építkezést, egyes magánszemélyek (mint például Beck Pál kiküldött királyi biztos vagy báró Wesselényi Miklós, a Rhédey-család számos tagja és mások) 200 és 900 forint közötti összegekkel segítették az újjáépítést, míg a támogató testületek és egyházak között túlnyomórészt alföldi és partiumi gyülekezeteket és egyházmegyéket találunk. A segítő alföldi mezővárosok között számos olyan volt, amelynek iskolája a debreceni kollégium partikulájaként működött (Mezőtúr, Kecskemét stb.). A kibontakozó adakozási mozgalomról nincs teljes képünk. A kollégiumról elmondható, hogy valóban a "helvét hittételt tartó" egyházközségek áldozatvállalásából épült újjá 1803 és 1817 között, amint azt a homlokzatán látható felirat is hirdeti.

79 Azt, hogy az újjáépítés milyen, előre nem látható gazdasági tényezőkkel járt, jól mutatja Csokonai egy ritkán idézett levele, amelyet alig egy hónappal a tűzvész után írt Pap Szász Józsefnek: "Kiégett ablakaimon szórja most is a sovány szél magam és szomszédim pernyéjét e szomorú levelemre, melly, hosszabban panaszolni és ezáltal alkalmatlankodni nem akarván, a Tekintetes Úrnak szíves segedelméért esedezni bátorkodik. A nádra, lécre, gerendára és deszkára legnagyobb szükségem volna, hogy míg az essőzések beállnának, egy oltalom-fedelet állíthatnék fejem felibe."

80 A vész múltával feltámadt építőanyag-konjunktúrát néhányan alaposan kihasználták, és felverték az ácsok, kőművesek bérét. Az építőanyagok ára a csillagokig szökött: száz kéve nád 2 helyett 12 forintba, a deszka 17 helyett 45 forintba került.

81 Érdekes lélektani változásra hívja fel figyelmünket a szalacsi lelkész, szerinte a tűzvész "megkeményítette" az embereket. Túlélve a katasztrófát úgy gondolták, hogy többé nem kell törődniük Istennel, aki ilyen vészt hozott rájuk.

82 Július 19-én a tanács Domokos Imre, Simonffy Sámuel, Barcza János és Komáromy Mihály részvételével bizottságot küldött ki, hogy javaslatot tegyenek az elodázhatatlanná vált rendezési tervek megvalósítására. A bizottság 1802. augusztus 3-án nyújtotta be javaslatait, amelyek között szerepelt a téglaépítkezés kötelezővé tétele, a tetőfedésben cserepek alkalmazása, a város jóváhagyása építkezéskor, tűzfalak építése, a szomszéd házfalához tapasztott melléképületek és a kertbeépítés eltiltása, a téglakémények és a kéményseprés kötelezővé tétele, a náddal illetve gazzal, gyommal fedett háztetők eltávolítása. Döntöttek továbbá egyes csapszékek és kávéházak fennmaradásáról illetve megszüntetéséről is.

83 E bizottság két tagját rendelte ki a tanács, hogy felülbírálják a helyreállítás során történt jogtalan telekbővítéseket, és visszaállítsák az 1774-es felmérés szerinti telekhatárokat, sőt a "téglavetők tsalárdságaival" is nekik kellett foglalkozniuk.

84 Az újjáépítésre vonatkozó javaslatokat a tanács elfogadta. A Brassóban tartózkodó Péchy Mihály révén 76 Magyar Hírmondó 1802. augusztus 20., 236-237. o. 77 Uo. 1802. szeptember 14., 531. o. 78 Balogh Ferenc: A debreceni Református Főiskola alapítványi törzskönyve 1550-1911, Debrecen, 1911-13, Debrecen Szabad Királyi Város Könyvnyomda Vállalata, 472. ill. 477. o. 79 Az építkezésről és az új épületről ld. Barcza: i. m. 1988, 374-381. o. (G. Szabó Botond által írott fejezet) 80 Csokonai Müvei 2. 452. o. 81 Keresztesi: i. m. 393. o. 82 Uo. 83 HBmL, Tűzvész, 1802. július 19-i ülés. 84 HBmL IV. A. 101 l/a, Jegyzőkönyv , 91. ill. 92. o., 337. ill. 339. o. 205