A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Ablonczy Balázs: Az 1802-es és az 1881-es debreceni tűzvész történetéről

téglavető cigányokat fogadtak fel, az előállított téglát pedig kedvezményesen bocsátották a károsultak rendelkezésére.

85 Az 1808-as Építési Statútum lefektette az építkezések és a városrendezés alapvető elveit. A rendelkezéseket azonban nem minden esetben tartották be. Még a század végén is álltak náddal fedett házak, sárral tapasztott fakémények: ilyen esetekben a tanács - tekintettel a tulajdonosok anyagi helyzetére - szemet hunyt a nyilvánvaló mulasztások felett.

86 Látható volt, hogy ezek az intézkedések nem voltak elégségesek, mert az 1802-t követő években folyamatosan bocsátottak ki városi rendelkezésket. Mint például az 1803-as rendeletet a gyúlékony házak építésének tilalmáról "Referáltatik, hogy a Városon sok helyeken némely gazdák rész szerint a közönséges Uttzára rész szerint pedig a szomszédjok Épületje alá sertés ólat és árnyék széket avagy más könnyen meg gyúlható alatson Épületeket tsináltattak" éppen ezért "Esküdt Uramék külön külön Tizedenként járják fel a Telekeket és Conscribálják mindenütt azokat a Gazdákat, a kiknél ollyan projectiosus Épületeket találnak". 1804-ben például rendelkeztek arról, hogy a zsírral és szurokkal kereskedők milyen körülmények között kötelesek tárolni készleteiket

87

. Meglehet, haloványan, de az 1802-es tűzvésznél tetten érhetjük a kialakulóban lévő magyar közvélemény állásfoglalását, a város katasztrófájához való viszonyát. Debrecen 1802-ben a maga 25-30 000 lakójával az ország legnépesebb városának, a Református Kollégium pedig az ország legnagyobb és legnevesebb iskolájának számított. Debrecen református intézményei pedig egy, a XVIII. század folyamán félig-meddig háttérbe szorított de ennek ellenére gyarapodó magyarországi egyház szellemi központjai voltak. Két tényező: a város színtiszta magyar lakossága és a kollégiumi növendékek száma hallatlanul fontos szerepet biztosított Debrecennek a korabeli magyar művelődésben. A reformkor elején 500-700 fő körülire tehető kultúra befogadóinak (könyvtári olvasók, lapelöfizetők, kaszinólátogatók stb.) tábora, akik nemcsak odafigyeltek az országban történtekre, hanem feltehetően igyekeztek alakítani azokat.

88 Egyszerű polgárok, kamaszleányok érezték szükségét, hogy a tűzről szerzett benyomásaikat az ország nyilvánossága elé tárják. A reformkor szellemi központja már egyértelműen Pest-Buda volt, de nem kétséges, hogy a közélet szereplői nem tekinthettek közömbösen a debreceni kollégium és templom pusztulására. Annál is inkább, mert a magyar értelmiség modern nemzeti, polgári öntudatáért vívott harcában nem engedhette meg magának egy olyan fontos őrhely elveszítését, mint amilyen Debrecen volt. Még Kazinczy is szörnyű tragédiának tartotta a tűzvészt, pedig neki múlhatatlan érdemei vannak Csokonai hosszas háttérbe szorításában és Debrecen maradi hírbe keverésében. VI. SORTŰZ Az 1811. évi katasztrófa 1811 áprilisában tulajdonképpen három tűzvész tarolta le a várost, gyors egymásutánban. Az anyagi károk jóval jelentősebbek voltak, sokkal több ember halt meg, nagyobb területet érintett a tűz, mint 1802-ben, ám a még félkész Kollégiumnak és Nagytemplomnak nem esett baja: Kabai János - csakúgy mint az előzőekben az Úr pusztító haragját - most a Gondviselés kegyelmét látta a történtekben. Ez a tűzvész már csak egy volt a sok közül, amelyek rendszeresen meglátogatták a magyar városokat. Ehelyütt az eddigiektől eltérő mozzanatokat igyekszünk kiemelni. Azokat, amelyek kiegészítik eddig kifejtett elképzeléseinket. 1811. április 3-án, szerdán déltájban lobbant lángra Nagy András juhász lakójának, Vári Mihály szíjgyártónak sertésóla a Czeglédi utcai kapunál, a város déli részén.

89 A lángok déli illetve Sápi: i. m. 1957, 124-126.0. Uo. 127-130. ill. 131.0. Zoltai: i. m. 1937., 165. o. Besze - Iván - Major: i. m. 108-109. o. Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése in A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve I., Debrecen, 1974, 196. o. HBmL IV. A. 1012, Tűzvész, 1811. április 3-án este, rendkívüli ülés. 206