A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig

gai bolgárokra is gondolhatunk.

29 A királyi jövedelmek kezelőinek, pénzváltóknak, vámosoknak a nagy többsége közülük került ki, szerepük volt a pénzverésben is. Gedai István szerint a böszörmények a X-XI. század fordulójától kezükben tarthatták a dukátus területén a pénzügyleteket. A Szoboszló határában előkerült három friesachi éremlelet arra utal, hogy Szoboszlóvásár népességében is a XIII. század elején jelen voltak.

30 Vizsgált vidékünk elsősorban a szabolcsi Nyír és a bihari Érmellék tájain a tatárjárás előtt több ízben szenvedett el súlyos pusztítást. 1068-ban besenyők, 1085-ben besenyők és uzok, 1091ben Kapolcs alatt, majd 1092-ben is a betörő kunok égették a falvakat, ölték a népet, de Szent László mindkét alkalommal súlyos vereséget mért rájuk. Ezek településtörténeti hatását közvetlen írott források hiányában felvázolni nem tudjuk, de az bizonyos, hogy a felégetett, kifosztott falvak hamarosan újranépesedtek. A tatárjárásnak viszont annál maradandóbb következménye lett. Rogerius váradi kanonok tudósít arról, hogy az egész Bihar megyében, tehát a mi területünkön is, milyen pusztítást végeztek a Kadan vezette déli tatár sereg messze vidékre elportyázó egységei. A szabolcsi rész pedig közvetlenül délre esett, a Siban vezete előőrs és Batu főseregének felvonulása vonalától. A pusztulás mértéke csak a Debrecentől északkeletre és délkeletre húzódó sűrű erdőségben és a Sárrét lápvilágában települt falvaknál lehetett kisebb az átlagosnál, illetve az érintett alföldi megyékénél. Területünk korábban sorolt kilencvenhat településéből Macsó, Tuka, Szandalék, a szabolcsi Dusnok, a bihari Dusnok, Nyék (a Szentmárton melletti), Csőszi (a Komádi melletti), Kinizs (a Derecske melletti), Soma, Pelőke, ínke és Lomb elnéptelenedett. A XIII. század végi írott forrásban előtűnő Hortobágy is feltehetően ekkor már nem néptartó falu. így összesen 13 település pusztult el. A pusztásodott települések közül Macsó, Tuka, Szandalék, a szabolcsi Dusnok, a Berettyószentmárton és Fúrta közötti Nyék, a Derecske és Konyár közötti Kinizs a tatárjárás után adattalan, emléküket helynevek őrizték meg. A bihari Dusnok, mely a Hontpázmány nemzetség szentjánosi monostorának birtoka volt, 1500-ban szerepel, mint az Ártándi család pusztája. Csőszi 1351-ben tűnik fel, mint a Begési család Csősztelek nevű pusztabirtoka. Somát a szomszédos Cucával és Fegyvernekkel együtt 131 l-ben Debreceni Dózsa kapta meg a királytól - mindhárom birtok több mint valószínű, hogy pusztabirtok volt. Pelőke mint lakatlan föld (terra vacua) 1324-ben kerül cserebirtokként a Kata nemzetségbeli Jánoshoz és fiaihoz. Lomb 1282-ben mint Lombi föld (terra Lombi) az ott lévő Szentkereszt egyházzal szerepel egy birtokeladásnál. Szinte bizonyos, hogy nem néptartó falu, legfeljebb néhány család tengődhetett rajta. Hortobágy mint IV. László 1285. évi oklevelének keltezési helye szerepel.

31 29 VR Nr. 139. (192) 203. Nr. 209. (41) 229. Nr. 326. (38) 276.; György, 1959. 51., 52., 54., 61.; Módy, 1973b. 29-31. - Mesterházy Károly: Izmaeliták, böszörmények, volgai bolgárok. In: A Hajdúsági Múzeum Évkönyvei I. (Szerk.: Bencsik János, Hajdúböszörmény, 1973( 37-38. passim. 30 Gedai István: Újabb friesachi éremlelet Hajdúszoboszlón. In: DMÉ 1966-1967. (Szerk.: Béres András, Debrecen, 1968) 213. - Vő: Numizmatikai adatok a dukátus kérdéséhez = Folia Archaeologica XX. (Bp., 1969) 99-101. - Következtetései alapján gondolhattunk arra, hogy Szoboszló 1075. évi említésekor tudatosan írták: „...quod vocatur hungarice (kiemelés M. Gy.) Zobozlou Wasar...", mert itt élő böszörmények a településnek a maguk nyelvén is adhattak nevet, lásd Módy, 1975. 80., 85. Az izmaeliták pénzügyi tevékenysége az ellenük hozott különböző törvények intézkedései ellenére jóformán a tatárjárásig töretlen volt. 31 Dusnok: 1500-ban Dúsnak, később Nagykereki határába olvadt be, lásd Dusnakér helynév, Jakó, 1940. 236. - Csősztelek: A. V. 424. - Soma: A. I. 236. - Pelőke: A. II. 172. A falu határa Derecskéhez került. Lomb: W. XII. 376. Nem ismerjük XIV. századi adatát, Zsigmond 1406. évi oklevele sorolja a régóta Debrecenhez tartozó Szentkereszt földjét (terra Sancte Crucis): Zs. II/l. 592. 4807. reg. - Hortobágy: Z. I. 63. Az oklevélben hagyja jóvá a király kedvelt hívének Debreceni Rofoin bánnak Gáborjánmonostora, Szentpéterszeg és Keresztúr birtokok Barsa nembeli birtokosaiktól történt átvételét. 178