A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig

szentély záródású templom maradványait lelte fel: a szentély keleti falának északi felénél vegyes terméskő és tégla alapfalat döngölt sárga agyag alapozáson, másutt csak az agyagalapozást. A hajó belső hossza 5 m, szélessége 4,3 m, a szentély szélessége 2,9 m, mélysége 2,5 m. A hajóhoz 4,3x2 m-es belméretű nyugati előcsarnok csatlakozott. Mivel ennek agyagalapozása 1,3-1,6 m mélységű volt, Zoltai szerint torony volt rajta. A hajóban az előcsarnok alapozásától 1 m-re nyugati karzatra utaló oszloptalapzatot és ezzel egy vonalban az északi és a déli falon is falpillér talapzatot talált. A szentély észak- és délkeleti sarkain 0,5 m-re kiugró támfal alapozását lelte meg. Az előcsarnokban két téglakeretes, felettük szorosan az északi falnál egy téglakeret nélküli sírt tárt fel. Szerintem az egyház az 1220-as években épült, amikor vidékünkön elterjedtek az egyenes szentély záródású templomok. A falu 141 l-ben a debreceni uradalom tartozéka, korábban a Debreceni család birtokai között nem említik. 1452-ben pusztabirtok, az oklevél szerint „emberemlékezet óta a debreceni polgárok használták". Neve a babonás indítékból adott óvónevek közé tartozó török nyelvű Bolmaz személynévből származik, jelentése Nemlévő. Szerepe az volt, hogy a gyermeket a gonosz szellemek elől letagadja.

21 Az írott forrásból megismert tatárjárás előtti bihari-békési ötvenöt településhez a fentiek szerint még öt egyházas falut kell soroljunk. Ez együtt 60, és mivel mindegyikének élete a XII. századra nyúlik vissza, a hatvanból már tíz a XI-XII. századtól a tatárjárásig folyamatosan megült falu. A szabolcsi részen 1241 előtti írott forrásból megismert 26 faluhoz még tíz egyházas települést kell számoljunk, ez összesen 36. Ebből pedig tizenhárom bizonyosan XI-XII. századi megülésű. Egész vizsgált területünkön így a tatárjárás előttről 96 faluról és prédiumról van megbízható értesülésünk. 24 közülük a XI-XII. században már megvolt. A bihari-békési vidéken a Sárréteket is számítva a XIII. század első felének az országos településsóróségével számolhatunk. A szabolcsi részen a terület kiterjedéséhez képest a Tisza és a Hortobágy illetve a Hortobágy és a Tócó közötti tájat együttvéve is a tatárjárás előtt kevés települést említenek. Meggondolandó, hogy nem adathiányban, hanem a földrajzi adottságokban keressük a településhálózat ritkább voltát. * Királyi- vagy várbirtokok a korábban is szolgálónépi falvak, mint Konyár. A szláv eredetű helynév megfelel jelentésében az ország több helyéről adatolt Lovász-Lovászi nevű falvaknak. Ide soroljuk a bihari két Csősz és a szabolcsi Csősz falut. A „csősz" a latin preco magyar köznévi megfelelője, tehát ezeken a településeken királyi vagy várbirtokhoz tartozó kikiáltók, hirdetők, bőrtönőrök is laktak. A korai megülésü és törzsnevet viselő Nyék és Megyer a XIII. század elején királyi birtok. Udvari is az volt, de amikor a Váradi Regestrumban öt alkalommal is említik, lakói már magánföldesúri hatalom alatt állók. Későbbi birtoklásai viszonyaik alapján a XIII. század elején királyi birtok Böszörmény, Csege, Elep, Balmaz, Máta, Ebes, a szabolcsi Soma, Kába, esetleg Nánás, a bihari Torda és Tépe. 21 Papegyháza templomára 1. Módy, 1989b. 145. - A két Gut: Módy, 1989a. 45^6. - Demeter: Módy, 1989a. 49-50. - Adony: Kiss Lajos: XIII. század elején épült templomra és monostorra akadtak Nyíradonyban = Szabolcsi Hétfő 1936. dec. 21. sz.; Németh Péter: Szabolcs és Szatmár megyék Árpádkori földvárai és monostorai XI-XIII. század. In: A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve X. (1967) (Szerk.: Csallány Dezső, Bp., 1968) 96-101.; Kozák Károly: A nyíradonyi premontrei prépostság 1936ban feltárt maradványai. In: DMÉ 1974. (Szerk.: Dankó Imre, közremük. Módy György és Szendrey István, Debrecen, 1975) 267-281. - Csecs: Módy, 1989a. 43. - Vid: Módy, 1989a. 48. - Ebes: M. Nepper Ibolya: Jelentés Ebes falu Árpád-kori templomának 1989. évi ásatásáról. Déri Múzeum Régészeti Gyűjtemény Adattára. - Szentlélek: Módy, 1989a. 48. - Balmaz: Módy, 1989a. 42. 174