A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Régészet, ókortudomány - Patay Pál–Módy György: A herpályi monostor XII. század vég harangja

Patay Pál —Módy György A HERPÁLYI MONOSTOR XII. SZÁZAD VÉGI HARANGJA Berettyóújfalu keleti-északkeleti határrészén, Herpályon az úgynevezett Csonkatorony mellett 1972-76 között folyt régészeti kutatás, majd műemléki helyreállítás. Eredményeként egy háromhajós, nyugati toronypáros nagyméretű kolostortemplom maradványai láthatók. Pályi - Érpályi Herpály kolostorára az első, írott forrásban szereplő adat 1222-ből maradt ránk, a falura vonatkozóan pedig 1273-ból. A kolostortemplom a XII. század végén már állt. Ezt nemcsak a nyugati toronypár támogatja, hanem a déli torony mellett feltárt egyik bolygatatlan női sírban talált II. Géza (1141-1162) dénár. A történeti kutatás nem talált adatot arra, hogy milyen rendű szerzetesek voltak itt, ahogyan azt sem tudjuk melyik nemzetség, melyik család emelte a reprezentatív kolostortemplomot. A falunak és a hozzá tartozó kis uradalomnak az 1290-es években Gútkeled nembeli Miklós bán volt a birtokosa. A kolostorról a tatárjárás után nincsenek adataink.

1 A herpályi puszta egyik birtokosa 1858 körül a kolostortemplomot körülvevő mély árkot behúzatta. Ekkor találtak egy 15 kg súlyú harangdarabot. Ebből nyolc csengő öntetett családja tagjai részére.

2 1995. október 14-én a délnyugati toronytól mintegy 30 méterre délkeleti irányban mélyszántás után került felszínre egy törött harang. A leletet megtalálója a Déri Múzeumba hozta be.

3 Töredékes volta ellenére a herpályi monostor romjainak közelében talált kis harang alakjáról - hiányos volta ellenére -, már az első rátekintésre is felismerhetjük, hogy az eltér attól, ami a XIV. századtól kezdve szabványossá vált. Mégsem egyedülálló; analógiái jól ismertek, nemcsak Közép-Európából, hanem hazánkból is. Egyértelműen megállapítható róla, hogy az ún. cukorsüveg alakúak csoportjába tartozik. Ilyen többek között a a harang, amelyet még az 1870-es években találtak (a ma Rúzsa határába tartozó) Keresetpusztán és amelyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum őriz.

4 Ha méreteiben nem is, de a méreteinek arányában szinte azonos vele, így rajzban megközelítő pontossággal rekonstruálható. Az európai harangöntés legkorábbi, napjainkig fennmaradt termékei az ún. méhkas alakúak csoportjába tartoznak. Ilyen a Vatikánban őrzött San Canino-i harang, amelyet VIII. századinak kelteznek,

5 vagy a Schleswig melletti, a XI. század közepén elpusztult normann kereskedőtelep, 1 Módy György-Kozák Károly: A herpályi templomromnál végzett kutatás és helyreállítás (1972-1975). In: Bihari Múzeum Évkönyve I. (Szerk.: Héthy Zoltán. Berettyóújfalu, 1976) passim. 2 Módy György: Berettyóújfalu és környéke a XIII. századtól a török hódoltság koráig. In: Berettyóújfalu története. (Szerk.: Varga Gyula, Berettyóújfalu, 1981) 89. 3 Déri Múzeum Régészeti Gyűjteménye. IV. 96. 22. 1. leltári számon. 4 Reizner János: Szeged-vidéki pusztatemplomok és a kereseti harang. Archaeologiai Értesítő 11. (1891) 167. - Patay Pál: Két harang az Árpádházi királyok korából. Folia Archaeologica 17. (1992) 10 sk., 3. k. - Uö: Corpus campanarum antiquarum Hungáriáé. (Budapest, 1989) 20., 1.1. 3. 5 Walter, K, Glockenkunde. (Regensburg-Roma, 1913) 98, 275. 159 i