A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)
Régészet, ókortudomány - Németi János: Az északnyugat-romániai kelta kutatás rövid áttekintése
///. horizont Főleg abban különbözik az előzőtől, hogy ezekben a sírokban a még korai La Téne típusú mellékletek együtt találhatók a már közép La Téne (LT C) típusú tárgyakkal: lignit (szapropelit) karperecek, többhólyagos bokaperecek (Hohlbuckelringe). Ezek a sírok átmenetet képeznek a korai La Téne-ből a középső felé (LT B2/C1) vagy LT B2b) fázisba sorolhatók (Kr. e. III. sz. második fele). IV. horizont Aránylag nagyszámú síregyüttest ölel fel, közép La Téne típusú bronz- és vasflbulákkal, négyhólyagos nagy bokaperecekkel, „nyolcas" alakú elemekből álló övláncokkal. A sírokban található kerámiára jellemző, hogy szinte kivétel nélkül ugyanazt a három edénytípust használja (triada): egy nagy edény (Flasche), egy tál és egy ivócsésze (kis edény). Ez a horizont a LT Cl-be datálható (LT Cl a) és csak igen kevés olyan elemet tartalmaz, amely a LT C2 kezdetét jelzi (LT Clb). A piskolti kelta temető tehát a LT Bib korszakban kezdődött és a LT Clb-ben ért véget. Az első horizont sírjai nem képeznek külön csoportot a temető területén belül, hanem a sírmező legrégebbi temetkezései közé ékelődnek, s a régi homokdűne közepe táján helyezkednek el. A sírmező aztán lassan terjeszkedett az eredeti dűne észak-nyugati területei felé. A temető III. és IV. horizontja szinte elkülönülve csoportosul a homokdűne észak-nyugati területén. A legrégebbi sírok (9, 31, 140, 141, 123, 166, 187, 180, 203) emlékanyaga meglepő hasonlóságot mutat a nyugat-magyarországi és kelet-ausztriai korai kelta leletekkel. A piskolti kelta temető belső kronológiájához viszonyítva az eddig feltárt észak-nyugat romániai sírmezőkről a következőket állapíthatjuk meg: az első horizonttal párhuzamos a diószegi Keskenyér nevű kiemelkedésen feltárt LT Bl típusú sír, míg az Arad környéki egyes sírleletek, valamint a tarjáni temető néhány sírja már a második horizonttal párhuzamosítható. A csomaközi, szaniszlói és kórtvélyesi temetők csak a piskolti sírmező III. és IV. horizontjával egykorúak (LT B2 - Cl). A legkésőbbinek a körtvélyesi temető tekinthető, amelynek egyes sírjai, úgy tűnik, belenyúlnak a LT C2 fázisba is. A kelta megtelepedés minden bizonnyal a Kr. e. IV. sz. közepe táján történt és a II/I. sz. fordulóján ért véget, amikor az eddig feltárt nagy temetők hirtelen megszakadnak, a kelta uralom végetér az Alföld keleti peremén. Ennek oka valószínűleg a belső-erdélyi dákok megerősödése és előretörése az Alföld irányába, talán valamivel előbb, mint Burebista dák király hadjáratai bekövetkeztek volna a boiusok és tauriscusok ellen. 28 A KELTA-THRÁK KAPCSOLATOK Nincs rá lehetőségünk, hogy felsoroljuk mindazokat a véleményeket és hipotéziseket, melyek a Kr. e. VI-IV. század között a Kárpát-medencében élő lakosságra vonatkoznak. 29 Ezek a 28 Strabón, Geographika. Budapest, 1977. VII. 3. 29 Hérodotosz, V. 9., Apollonios din Rhodos, Argonautica, IV. 320., J. Harmattá, AntTan, 13. 1966. 107—116., J. Chochorowski, Acta Arch. Carpatica XXIII. 1984. 102-109., Idem, PZ 60.1985. 2. 205-271., Idem, Die Vekerzug-Kultur. Krakow, 1985. 154-156., M. Párducz, AntTan, 15. 1968. 137., Idem, Acta Arch Hung. 25. 1973., AI. Vulpe, Necropola hallstattianä de la Ferigile. Bucuresti 1967., Idem, Mem Ant. 2. 1980. 203-212., Al. Vulpe, E. Popescu, Dacia N. S. 16. 1972. 75-111., Idem, Dacia N. S. 25. 1981. 334-404., Idem, ThracoDacica, V. 1-2. 1984. 36-60., M. Dusek, Die Thraker im Karpatenbecken. Amsterdam, 1976., V. Vasiliev, Scipi agatir§i pe teritoriul Romániei. Cluj-Napoca 1980., Idem, Acta M. N. 19. 1982. 261-266., Vékony G., 154
