A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Börtönlíra a XVIII. század végén – különös tekintettel Batsányi János költészetére

vidéki értelmiség legjavához eljusson a mozgalom híre. Különösen Abaúj, Zemplén, Szatmár és Bihar vármegyékben folyt a szervezkedés. Nem véletlen tehát, hogy e tájegység irodalmi vezéregyéniségei a perbefogottak névsorába kerültek. „Batsányi János egyike volt költőinknek — írja Toldy Ferenc —, kik a népek bajait legmélyebben érezték, a magyar nemzetiség felüdülését világos öntudattal és lángoló hévvel óhajtották... "

15 A francia forradalomban lelkesen üdvözli a világszabadság hajnalát. A franciaországi változásokra c. epigrammájáról Arany László írja: „Ilyen fenyegető hangot nem hallott költészetünk többet, míg Petőfi a pozsonyi rendekre még véresebb szavakkal nem riadt."

16 A Sáros megyei följelentés alapján vizsgálatot indítottak ellene forradalmi hangú versei miatt, s nehezen, csak Orczy támogatására kapott állását el kellett hagynia, de a forradalom elkerülhetetlenségét töretlenül hitte és vallotta. Nem titkolta, hogy Montesquieu, Voltaire és Rousseau eszméi nyitották fel a szemét, s az ő hevületükkel támadja „a józan észnek mindenkori ellenségeit". Még ahhoz is volt bátorsága, hogy védőiratában hivatkozzon az ő elveikre büntetőjogi kérdésekben. Lefoglalt iratai között számos művüket és a radikális francia sajtó termékeit megtalálták, ami talán önmagában is elegendő lett volna elfogásához. Martinovics vallomása szerint Batsányi volt a titkos társaság egyik igazgatója. Hajnóczy vallomásában is előkerül neve, de csak ismerősei felsorolásában. A gyülekező adatok birtokában a vizsgálóbizottság Batsányit tartotta a legveszedelmesebb felforgatónak, és országos körözést adtak ki ellene, amiről a költő úgyszólván véletlenül értesült, miközben Forgách gróf abaújvári birtokán időzött; a grófné hozta a hírt Bécsből. A gróf tanácsára, ártatlanságáról meggyőződve, önként jelentkezett a nádornál Budán, ahol még aznap éjszaka szállodai szobájában elfogták, s mint „nagy fogást" Bécsbe szállították és azonnal a vizsgálóbizottság elé állították. Batsányi tagadta a szervezkedésben való részvételét, s ezt a vádat nem is sikerült rábizonyítani, fel is mentik, de a Hétszemélyes Tábla egyévi várfogságra ítéli, s Kufstein várába viszik. Még évekkel később, spielbergi vallomásában is heves indulatokkal minősíti ezt az ítéletet. Batsányiról Metternich is elgondolkodtató jellemzést ad: „Ő azok közé az emberek közé tartozik, kik semmiféle helyzetben nem tudnak beilleszkedni, s kik élénk képzelődő tehetségük által sokminden olyanra ragadtatják magukat, ami végeredményben szerencsétlenségüket okozza, mert mindenhez eréllyel fognak hozzá. Ilyen fejek számára egy külön birodalmat kellene teremteni. Egy egész köztársaság hasonló emberekből talán nagyon boldog lehetne."

17 Ezt a jellemzést, amelyben legalább annyi az elismerés, mint az elmarasztalás, vonatkoztathatjuk a radikális ifjúság egészére, akiknek tudatosságát Batsányi helyzetelemzése is reprezentálja: „Mélyen fekszenek a baj forrásai, mélyebben, mintsem az ember talán hinni szeretné. Ezeket kell mindenekelőtt felkutatni; ezeket, amilyen gyorsan csak lehet, eldugaszolni . . . Az embereket ma nem úgy kell tekinteni, mint ahogy évtizedekkel ezelőtt voltak. Még úgy sem szabad őket venni, ahogy még két, sőt egyetlen évvel ezelőtt éltek. Figyeljék meg, tanulmányozzák a kedélyek hangulatát, az emberek minden osztályának lelkületét. Ne hagyják, hogy a becsületes nép haszontalan sóhajtozzon, ne hagyják a tömegek hangját elnyomni! Ha valaha emberemlékezet óta érvényes volt ez a mondás, úgy hadd érvényesüljön most: Vox populi — vox Dei!"

18 Aki ilyen történelmi leckét képes adni bíráinak, személyes szabadsága, sőt élete kockáztatása árán is, az méltán nevezhető forradalmárnak, széles látókörű politikai költőnek, Petőfi elődjének. Kazinczy Ferencet 1794. december 14-én fogták el regmeci házában. Már korábban értesült a jakobinus mozgalom vezetőinek elfogásáról. Köztudomású, hogy Kazinczy jozefinista volt, a felvilágosodást és a polgárosodást szolgálta szabadkőművességével is. 1791-re alakult ki 15. Toldy Ferenc: A magyar költészet története (2. kiad. Pest, 1867.) Idézi: Horánszky Lajos: Batsányi János és kora (Bp., 1907.) 498. 16. Arany László: A magyar politikai költészetről = BpSz 1874. 88—131. Idézi: Horánszky i. m. 80. 17. Metternich 1810-ben Baumberg Gabriellának. Idézi: Horánszky i. m. 309. 18. Echardt i. m. 153—154. 346