A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Börtönlíra a XVIII. század végén – különös tekintettel Batsányi János költészetére

jakobinus barátai köre. Ebbe Hajnóczy és Szentmarjay éppúgy beletartozott, mint Szolartsik, a két Szlávy, Szulyovszky és a költő Szentjóbi Szabó, tehát a zempléni és bihari jakobinusok legjava. Szentmarjay és Martinovics 1794-es zempléni utazása során jut el a káté Szulyovszkyhoz, aki a megyegyűlésen adja azt át rokonának és barátjának, Kazinczynak. Mivel ő a vértelen forradalom híve volt, a Reformátorok Társaságának kátéját másolta le, s adta tovább Gáspár Pál szatmári jegyzőnek, akivel Csokonai is levelezésben állt. Május 16-án Kazinczy perében halálos ítélet született, s ezt változtatta meg Ferenc bizonytalan ideig tartó börtönbüntetésre. Szeptemberben Budáról Brünnbe kerül, majd néhány hónap múlva Obrovicba, 1799 nyarán pedig Kufsteinbe, hogy aztán hetedféléves raboskodás után'Munkács várából szabaduljon. Még Kazinczyénál is hosszabb fogságot viselt el Verseghy Ferenc. 1795 szeptemberében szállítják Kufsteinbe öt társával együtt. Egy év múlva Slossberg, majd 1798-tól Spielberg következett, s csak kilenc év után, 1803. augusztus 28-án szabadult. Verseghyt már korábban figyelték felvilágosult hitszónoklatai miatt. Három hónap „papi áristom" után egyházi vezetői is tudtak a mozgalomban való részvételéről, Voltaire és más franciák iránti érdeklődéséről, a Marsziliai Ének fordításáról. Hitt a forradalomban és Martinovics célkitűzéseiben, bízott abban, hogy a nemesség a függetlenség kivívása után képes lesz a polgári átalakulás irányítására is. Elveiről nyíltan beszélt, még halálos ítéletének kimondásakor sem tagadta meg forradalmi nézeteit. Kazinczy úgy véli, a hóhér pallosától csak az védte meg Verseghyt, hogy nem akartak a Vérmezőn két papot lefejezni. Talán a legkeservesebb sors Szentjóbi Szabó Lászlónak jutott, akit szintén felségsértéssel vádoltak, amiért Hajnóczytól átvette a kátét, s tanait terjesztette. Bár a védője azt bizonygatta, hogy nem volt tudomása a forradalom előkészítéséről, ellene is halálos ítélet született. A Hétszemélyes Tábla egyik bírája Ráday Gedeon volt, aki régi pártfogója volt a fiatal, ígéretes költőnek. A bizonytalan ideig tartó várfogságra változtatott ítélet végrehajtását augusztus 5-én Kufsteinben kezdte meg súlyos betegen. A hosszas rabságtól őt a korai halál váltotta meg. Ez a szenvedés és halál részvéttel telítette fogolytársai költészetét, „őnéki megnyitotta már / Révét a jótevő halál... "

19 — írja Batsányi az Egy szerencsétlen ifjú sírjánál című versében, illetve a Három töredékben folytatódik a gondola: Letette minden terheit, / Nem csüggnek láncok karjain, I Nem várja Bécs kegyelmeit, Az ég segíte kínjain. II Nevének fénye, míg Bihar I Fennáll, homályba nem menend, / Ragyogni fog míg a magyar / Magyar s szabad polgár leendő Ők négyen, tehát Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Verseghy Ferenc és Szentjóbi Szabó László Kufstein várát is megjárták. Kazinczy később, a többiek nagyjából azonos időszakban töltötték rabságuk idejét az Inn folyó által nyaldosott, Tirol hegyeivel övezett vártoronyban. A fájdalmasan szépséges idegen táj rács mögül nézve keserves élményt jelentett éppen azoknak a költőknek, akik testüknek, szellemüknek és hazájuknak a természet szabadságát kívánták, s ezért cselekedni is készek voltak. Tetteik azonban egy megkövesedett társadalom védőkorlátainak ütközve személyes életük katasztrófáját is okozta. Mivel Kufstein ilyen szomorú találkozóhely volt, és a kor börtönlírájában a legjelentősebb alkotások itt születtek, témámat erre a börtönre szűkítem. Lírai erővonalakat kísérve pedig célszerűnek látszik Batsányi kufsteini verseit vizsgálni tüzetesebben, mivel ezek mutatják legnyilvánvalóbban és komplex módon a kor költészetének általános és sajátos tüneteit. 3. Batsányi Kufstein előtt Batsányi és Kazinczy ismert konfliktusa, majd gyűlöletig menő ellentéte nem érinti témánkat. Az a jellemzés, amit Kazinczy adott Batsányiról közvetlenül megismerkedésük után, talán Batsányi személyiségéről sokat elárul. „Szava, járása, a mozdulása, s mindene egy régi Rittert 19. Egy szerencsétlen ifjú sírjánál. BJÖM I. 62. p. 20. Három töredék, ua. 63. p. 347