A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabadi István: Svájci-magyar kapcsolatok Veress István (1871–1943) önéletrajzának tükrében

1922-ről írja Veress: „mára 27.[-én] a svájci magyarbarát egyetemi hallgatók (Zürich, Basel, Bern) látogattak el hozzánk. Német nyelven én üdvözöltem őket, amire egy berni medikus válaszolt, aki a többek között ezeket mondta: »Közeledik a húsvét, a feltámadás ünnepe, hisszük, hogy Magyarország is nem sokára fel fog támadni«."

32 1923 egy új barátságot hozott Veress István számára: „Október 15-én ismerkedtem meg Arnstein János baseli külmissziói titkárral, aki a zeneteremben a hittanhallgatók és képzősök előtt szép előadást tartott. . . hosszú barátság fűzött ettől kezdve Arsteinhoz, amelyből sok lelki nyereség származott reám."

33 Veress Önéletrajzában külön címmel látta el az 1927-el kezdődő tíz évet: A fellendülés kora az intézetben 1927—1937. Itt kell megjegyeznünk, hogy a magyarországi népnevelés sokat köszönhet Svájcnak. Eötvös József fél évszázadra irányt adó 1868-as XXX. törvénycikkének első fogalmazása teljesen a zürichi iskolai törvényeken alapul, Eötvös fiatal pedagógusok egész sorát küldte Svájcba, és az ottani példák nyomán indul el a modern tanítóképzés 4

. Veress Heinrich Pestalozzi halálának századik évfordulóján, 1927-ben nagy ünnepséget szervez, tanulmányt és kicsiny füzetet jelentet meg: „részletesen foglalkozom — írja — Pestalozzinak a magyar nevelésügyre gyakorolt hatásával. E Pestalozzi füzetet évekig osztottuk jutalomkönyvül a képesítőt tett tanítójelölteknek. Baja Mihály költőpap kérésemre költeményt írt Pestalozziról. . ." Ugyancsak 1927-ben elhunyt Veress legkedvesebb svájci barátja, Arnold Frauenfelder. Ekkor készült el a fentebb már említett kis könyv Frauenfelder Arnold a nagy magyarbarát 1875—1927 címmel. A másik kedves kolléga, Arnstein 1918-ban ismét Debrecenben járt, ezúttal közvetlenül a Tanítóképző meghívására, ahol 3 előadást tartott. „Arnstein a magyarságnak nagy barátja volt s annak érdekében külföldön szóban és írásban sokat tett" — jegyzi meg itt Veress

36

. Később egy 1929 nyarán tett több hetes svájci nyaralásról számolt be a tőle megszokott részletességgel. Magánjellegű utazásának költségeit jórészt a korábban említett barátai állták. 1930-ban viszont egy igen jelentős tanulmányút során — ennek 500 pengős költségét a Kollégium állta — sort kerített a svájci tanítóképzés tanulmányozására. Előbb a zürichi képzőt látogatta meg, melyről megállapítja: „sok új dolgot nem tanultam, a mi debreceni képzőnk modernebb s jobban felhasználja a pedagógia legújabb vívmányait." Másnap Kreuzlingenben az állami képző került sorra, „melynek [élén] egy fiatal igazgató Schohaus — már ekkor híres pedagógus — állott." Veress fontosnak tartja kiemelni, hogy „a képző coedukaciós, vegyesen tanulnak benne fiuk és leányok. A hidegvérű svájciaknál ez mehet, de nálunk, temperamentumos magyaroknál ez ebben a korban veszedelmes volna." Előadásokat tartott Kreuzlingenben a magyar tanítóképzésről, és általában igen jó benyomásokkal távozott onnan. Leginkább a képző internátusának kényelme ragadta meg („a kaszárnya-rendszert az internátusban Svájcban eltörölték"). A továbbiakban Rüsnecht, Bázel képzői kerültek sorra: szakmai tapasztalatainak részletes leírását nem akarjuk idézni, csupán egy Veresst jól jellemző bázeli gondolatot: „Ebben az időben Bécsben új módszerek, új szemléltető eszközök keletkeztek. Sok külföldi utánozta a bécsi tulsocialista rendszert. Brenner [a bázeli képző igazgatója] a bécsi módszert kirakatpedagógiának (Auslagpedagogie) nevezte. Néhány év megmutatta, hogy sok humbugság van benne." Erről az útjáról Veress gazdag tapasztalatokkal tért haza. „Svájccal való érintkezésem újra élénk lett." — írja — „Nyomtatásban kiadtam Kreuzlingenben tartott 32. Veress, Önéletrajz. 582. 33. Uo. 595. 34. Dézsányi i. m. 151—155. 35. Veress, Önéletrajz. 626. 36. Uo. 645. 371