A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Börtönlíra a XVIII. század végén – különös tekintettel Batsányi János költészetére
Már Toldy Ferenc, Batsányi műveinek első és értő kiadója felismerte, hogy a versek egy csoportja tartalmi és formai szempontból is egy ciklus körvanalait rajzolják ki. A ciklus tartalmi magva Szentjóbi Szabó László szenvedése és halála, amelynek a Gyötrődés és az Egy szerencsétlen ifjú sírjánál c. versekben állít emléket. Ezekhez kapcsolható a Szentjóbi Szabó kedvesének személyébe helyezkedve előadott Lina panasza és a neki szóló Vigasztalás. Ez a négy vers képezi a szorosabban vett ciklust, de tartalmi és formai hasonlóságuk miatt a Verseghy Ferenchez Ért versét és a Három töredéket is ide kapcsolhatjuk. Minden bizonnyal így is csonkán maradt fenn a ciklus, hiszen jórészt Batsányi emlékezetből rekonstruálta a verseket. Ám a fennmaradt töredékes ciklus is azt sejteti, hogy a költő felismerve fogságuk sajátos természetét, a rabköltőknek kívánt emléket állítani. Lehetséges, hogy Verseghy tudott is a ciklusról. E versek összetartozásának legfőbb bizonyítéka a Batsányi által máshol nem használt metrum, valamint az olyan nyilvánvaló szövegkapcsolatok, mint a Gyötrődés utolsó versszaka és az Egy szerencsétlen ifjú sírjánál első sorai között meglévő logikai és érzelmi összefüggés: Nagy ég! tekintsd nehéz baját, / Küldj néki éltető reményt! / Avagy te nyitsd meg ajtaját, / S bocsásd el, ó halál, szegényt! Illetve: Őnéki megnyitotta már / Révét a jótevő halál . . . Ugyancsak a kapcsolatot bizonyítják a Három töredék első szavai, amelyek szintén a Gyötrődés utolsó felszólítására felelnek: „És megnyitá! . . ." A ciklus jellemző vonása az élmény elevensége és a szemtanúi hitelesség. Talán a későbbi rekonstrukció miatt érezzük néha a fáradtságot, csalódottságot. Feltételezhetjük, hogy az eredeti és teljes ciklus több és egyenesebb politikai tartalmat hordozott. A másodlagos leírás szituációja azonban akkor sem tette volna lehetővé a nyílt politikai vélemény-nyilvánítást, ha a költői emlékezet pontosan megőrizte volna az idevágó részleteket. Persze, azért a megmaradt részek is jócskán hordoznak társadalombírálatot, még ha néha allegorikusán is jelenik ez meg, mint az Egy szerencsétlen ifjú sírjánál hetedik sora, az első töredék tizenötödik sora, vagy a Verseghy Ferenchez címmel jelzett vers példázata: Mert Tullius pallosra jut, I S Néró királyi székben ül. A kufsteini ciklus egyik gyenge pontja azonban éppen a Verseghy Ferenchez szóló vers. Érdemes lenne újból megvizsgálni azt a korábbi feltevést, hogy vajon ez a vers nem inkább Baróti Szabó Dávidhoz szól-e. Ha ugyanis a bevezető versszakot nézzük, joggal feltételezhetjük, hogy a vers a boldogabb kassai éveket idézi, s ekkor Batsányi Barótival volt a legmelegebb viszonyban: Te, kit legrégibb híveim / Között leghívebbnek lelek, / S mint boldogabb esztendeim I Társát szeretve tisztelek... 33 Verseghyvel Batsányinak nem volt a fogság előtt szorosabb kapcsolata, bár a Museumban jelentek meg az első jelentős Verseghy-művek. Gyanúmat alátámasztja a második versszak is, amelyben az áll, hogy „együtt áldoztak Föbusnak". A vers harmadik versszaka véleményem szerint világosan a biztonságot és bátorítást adó bizalmas barát utáni vágyat fogalmazza meg: Ha hív öledbe rakhatnám / Szándékim édes titkait, / Enyhülve s bátran járhatnám /Pályám veszélyes útjait. A 13—14. sorok tartalmát sem lehet kétkedés nélkül a két rabtárs költőre vonatkoztatni. A feltámadál kifejezés nem föltétlenül a halálos ítélet megváltoztatására utal, mint azt Keresztúryék állítják, hanem lehet, hogy Baróti és Kisfaludi Sándor műveire, amellyel az irodalom feszült csendjét megtörték. Kisfaludyt Batsányi szintén testvéreként szerette. Egészen a 19. sorig vihető a vers tartalmi értelmezése úgy is, hogy az Barótihoz íródott. Még a 20. sor utalása a „több kínra szánt két bajnok''-ra sem zárja ki a feltevést, hiszen miért ne utalhatott volna Barótinak is Batsányi Verseghyre s Szentjóbira, akiket az öreg exjezsuita éppúgy ismert a Museumból, mint Ő. Ez a kis polémia azonban nem befo30. Ua. 62., 61., 63. 31. Ua. 60. 32. Vö.: Szinnyei Ferenc: Batsányi János. MTÉletr. 46. 1904. * A csillaggal jelölt verscímek a kritikai kiadás szerkesztőitől származnak. 33. BJÖM I. 60. 351
