A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Börtönlíra a XVIII. század végén – különös tekintettel Batsányi János költészetére

Várhelyi Ilona Börtönlíra a XVIII. század végén — különös tekintettel Batsányi János költészetére — 1. A magyar demokrata értelmiség forradalmisága és elszigeteltsége A magyar társadalom 18. századi szociológiai rétegfelvétele a korszak kutatói előtt jól ismert. A magyar költészet vizsgált metszete azonban szükségessé teszi a társadalom-politikai viszonyok áttekintését. A magyar nemesség jelentős része alkalmatlan és képtelen a gazdasági életben gyökerező polgári életformára. A vidéki birtokok gondjai egészen a XIX. század első évtizedeiig még a nemességből értelmiségivé lett réteget is távol tartja a városi életformától. A kultúra fellegvárai helyett vidéki végvárakat épít a magyar szellem; Bécsből pusztakovácsi tanyájára költözött Bessenyei György, az idegen ajkú Buda és gyorsan fejlődő Pest még nem tudott eltartani egy magyar színtársulatot, Kazinczy Ferenc Széphalomról vezényelte az öntudatára ébredő magyar irodalmi életet. Berzsenyi, Kisfaludy a Dunántúlon próbálkozott. A szerzetesek, papok elzárt vagy szétzilált közösségeikben vívták meg belső harcukat az irodalmi érvényesülésért. Debrecen szárnyakat adott, s szárnyakat nyírbált, a kollégium falai közé beszivárgó és onnan kitörő szellemnél fontosabb volt a megmaradás, s ezért állta makacsul sokfrontos harcát a vallásban, a politikában, a nyelvújításban, a nevelésben. Küzdelme a vélt vagy valós ellenségeivel tiszteletet vagy sajnálkozó lekezelést váltott ki. II. József polgári egyenlőségre alapozott abszolutisztikus államformája önellentmondást hordozott; miközben a társadalmi szerződés gondolatát magáévá tette, a magyarországi gazdasági-társadalmi fejlődést birodalmi érdekek szerint befolyásolta. Joggal írhatta a Magyar Kurír: „Ez a nemzet kardot visel, ezt is idegen csinálja, és Bécsbe viszik a pénzt érette. Ez a nemzet a maga juhának gyapjából visel posztóköntöst, de nézd el, mi módon: más országbeli idegen kereskedők felvásárolják a gyapjút és Bécsbe vívén minden száz forinton negyvenet nyerjenek."

1 A Habsburg nagyhatalmi politika a birodalom kormányzatának erős központosítását igényelte, ami már önmagában is ütközési pont volt a magyar rendi érdekekkel. A számunkra kedvezőtlen vámrendszer következtében a 70-es években még exportunk 87%-a Ausztriába irányult, importunk 85%-a Ausztriából jött. A Habsburg birodalmi gazdaságpolitika ugyan kedvezett a magyar mezőgazdaságnak, de a társadalmi élet feudalisztikus beállítódása magyar ipar és hazai érdekeltségű kereskedelem híján inkább tovább szilárdult, mintsem a polgároso1. A magyar jakobinus mozgalom (Szerk. Magyar Történelmi Társulat. Bp., 1952.) 4. 341