A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

arról, hogy a "split brain" kutatások alapján, a gondolkodásnak két módját különítették el: "a verbálist és a nem verbálist, melyet meglehetősen különváltan a bal és a jobb agyfélteke képvisel". Kiemeli hogy az intellektusnak ezt a nem verbális módját a tudomány általában elhanyagolta. A továbbiakban pedig ezeket írja: "A priori elképzelhető, hogy a gondolkodás szükségképpen megköveteli mindkét félteke integrált működését, de a hemispherectomiás és comissurotomiás esetekből és tanulmányokból, tényszerűen megállapítható, hogy az egyik hemispherium — a másik agyfélteke teljes hiánya esetén is — függetlenül képes gondolkodni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gondolkodás végrehajtásának a minősége az egyik vagy másik agyféltekében épp oly jó, mintha mind kettő együttműködnék, csak azt jelenti, hogy az alapvető agyi mechanizmusok, melyek a tudatos gondolkodáshoz nélkülözhetetlenek, az egyik hemispheriumon keresztül is eredményesen kivitelezhetőek". A két szétválasztott félteke, tehát önállóan is tud működni, így "saját percepciójuk, gondolkodásuk, emlékezetük van". — Az elválasztott jobb (vagy "minor") félteke tud: rajzot másolni, és a térben elhelyezni bizonyos alkatrészeket. Képes a rész és egész viszonyát megítélni. Súlybeli, mértékbeli és térbeli tájékozódásra, valamint bizonyos "Gestalt" (pl. arc) felismerésre is képes. (Feltételezik, hogy a Braille-írást ez a félteke észleli.) — Az elválasztott jobb agyfélteke nem tud: beszélni, olvasni, írni, húsz felett számolni, verbális folyamatokat elemezni, sorrendbe tenni valamit, képtelen összefüggéseket megállapítani. — Mindkét hemispherium képes: az ingerre válaszolni, percipiálni, figyelni, tanulni, emlékezni. Emocionális választ indítani. — A nem domináns félteke is tud: asszociálni, taktilis és vizuális stimulusok között. Koncentrálni egy problémára, általánosítani és a szavak között asszociálni bizonyos értelemben. (Mindez a domináns félteke "tudatán kívül esik" és anélkül történhet, hogy a domináns féltekén belül hasonló történne). Tehát komplex mentális folyamatok, folyamatosan előfordulhatnak a nem domináns féltekében és ezek teljes szubjektív átélése nélkül, azaz introspektív és verbális beszámolás nélkül (R. W. Sperry, 1965). Ugyanaz az információ másként jelenik meg a két hemispheriumban. Az egyik verbálisan: szimbólumelemzőén; a másik pedig vizualizálva, pontosabban "pattern"- vagy "Gestalf'-szerűen. — Normális esetben ismindkét félteke különféleképpen dolgozik. A két hemispherium különbözik abban, hogy a domináns hemispheriumban a funkciók lokalizáltabbak, a nem dominánsban pedig diffúzabbak (Semmes, 1968). A domináns féltekében a gondolkodás propositionális módja, a nem dominánsban appositionalis módja folyik. Appositionális: nem verbális sémák sémák, a térbeli látási emlékek nagyobb szerepet játszanak (Bogen, 1967). Ezt Bogen, a Freud-féle primer gondolkodással rokonítja, mivel nem verbális, relatíve illogikus, szervezetlen, differenciálatlan emlékképek szerepelnek benne. Álomban ez jön elő. Figyelemreméltó, hogy comissurotomia után az álom hiányáról beszélnek (Bogen, 1969) (54). A "split brain" kísérletek és kutatások alapján bizonyára jogosan felmerülhet a gondolat, hogy a képi gondolkodás — pontosabban ennek bizonyos megnyilvánulásai talán elsősorban, de semmiképpen sem kizárólagosan, a nem verbális gondolkodással, míg a fogalmi (absytrakt, logikus) gondolkodás pedig főképpen a verbális gondolkodással lenne összefüggésbe hozható. De amint azt már a tanulmány elején megállapítottuk, a képi gondolkodás éppúgy nem azonosítható teljes mértékben a nem verbális gondolkodással, mint a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodás sem azonosítható kizárólagosan a verbális gondolkodással. Végső fokon úgy a képi, mint a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodás — akárcsak a nem verbális és a verbális gondolkodás is —, mindkét félteke összerendezett működésének a teljesítménye, annak ellenére, hogy a két elválasztott félteke "önállóan" is működik és működésük bizonyos mértékig egymástól független, hiszen "saját percepciójuk, gondolkodásuk, emlékezetük van". Ebben a megállapításban felfedezhető ellentmondás azonban csak látszólagos, mivel az agyféltekék "önálló, egymástól független" működése biztosítéka lehet és minden valószínűség szerint biztosítéka is, az elmeműködés összteljesítményének, köztük a gondolkodásának is. Altalánosságban pedig azt mondhatjuk, hogy elmeműködésünknek az a képessége — hogy az agyféltekék "önálló és egymástól független" működésre is képesek — az agyfunkciók, köztük a gondolkodás zavartalan biztosítását és kivitelezését is szolgálja és egyben biztonsági "szelepként", vala322