A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

mint segítségként is szerepelhet, az egyik vagy a másik agyfélteke károsodása esetén, a kettős biztosítás és/vagy ellenőrzés fenntartásával. A nyelv agyi szervezettségével és az agyszétválasztási szindrómával összefüggő fontosabb megállapításokat M. S. Gazzaniga és R. W. Sperry (55) a következőkben összegezték: "Azt az információt, amelyet kizárólagosan a jobb félteke vesz fel, vagy kizárólagosan ez hoz létre, nem lehet sem beszédben, sem írásban közölni, teljes mértékben nem verbális reakciókon keresztül kell kifejezni. Ezzel szemben sem a beszéd, sem az írás nem mutatott észrevehető sérülést, ha arról az információról volt szó, amelyet a nagyobbik (bal) agyfélteke dolgozott fel. Úgy tűnik tehát, hogy a nyelvi kifejezés majdnem kizárólagosan a bal féltekében szerveződik meg. Mindazonáltal a jelenlegi adatok alapján, nem zárhatjuk ki teljesen azt a lehetőséget, hogy néhány egyszerű emocionális hangszínnel kapcsolatos vagy rendkívül ismert szót ki lehet fejezni a kisebbik (jobb) féltekén keresztül ezekben az esetekben... A verbális kifejezés erőteljesen laterizált (egy oldalra szorítkozó) szervezettségével szemben úgy találtuk, hogy a nyelv — mind az írott, mind a beszélt nyelv —, megértése a kisebbik féltekén éppúgy reprezentálva van, mint a nagyobbak. A jelenleg rendelkezésünkre álló bizonyítékok azt jelzik, hogy a kisebb félteke kevéssé gyakorlott e tekintetben, mint a nagyobb... A jobb félteke teljesítményei közé tartozott a szó és tárgy összekapcsolása; osztályozás, újrafelismerés és hasonló feladatok, amelyek a fogalomalkotás, érzelem, mentális koncentráció és más magasrendű értelmi képességek megértését bizonyították". Szólnunk kellmég arról az agyi dominancia örökletességére vonatkozó újabb genetikai kutatásról is, mely Lévy és Nagylaki (1973) nevéhez fűződik: "Két gén "és négy allét" közül az egyik azt határozza meg, hogy melyik agyfélteke domináns a beszédben, a másik pedig azt, hogy a kéz ellenőrzés contralateralis vagy ipsilateralis a beszéddel bíró agyféltekéhez viszonyítva" (9). Gyakran írnak manapság a nemek közötti mentális különbözőségekről, melyeket szociális és kulturális hatásokra vezetnek vissza. Egyre több bizonyíték halmozódik fel a pszichológiában (R. W. Sperry, 1971), de még több bizonyíték mutat alapvető biológiai és fejlődéstani örökletes tényezőkre. Lévy (1971) azonban határozottan visszautasítja azt az elképzelést; "hogy a térbeli-percepciós deficit nőknél örökletesen, nemhez kötötten meghatározott, melyet talán az eredményezne, hogy az agyféltekék oldaliságilag kevésbé jól specializálódtak, mint férfiaknál" (9). R. W. Sperry (1973) azonban arra figyelmeztet; "A bizonyítékok ellenére tanácsosnak látszik, hogy a végső következtetéseket akkor vonjuk le, ha mégtöbb adattal rendelkezünk" (9). Befejezésül beszélnünk kell az antropogenézis biológiai folyamatáról, mely az emberi beszéd és gondolkodás fejlődése útján, az emberi kultúra megteremtéséhez vezethetett. "Az antropogenesis biológiai folyamata — amint T. M. Jaroszewski írja — minden valószínűség szerint a miocén korban kezdődött, mintegy húszmillió évvel ezelőtt, amikor az életkörülmények megváltoztak... s kifejlődött a főemlősöknek egy ága, amely a Pongidae-tól (emberszabású majom) egy olyan lény felé haladt, amelynek mellső végtagjai mentesültek a járás funkcióitól. Számos archeológiai felfedezés tanulsága szerint ez a folyamat egybeesik azzal, hogy a koponya megszabadult az alsó állkapcsot mozgató izmok nyomásától. Hatásgyakorolt erre a folyamatra a kiegyenesedett tartás és a megváltozott táplálkozási mód is, és ebben az irányban hatott a szervezet különböző szerveinek megváltozott viszonya is (pl. a végtagok különböző nagysága). Az emberi koponya izomzatának megváltozása, ezzel összefüggésben a torok változása lehetővé tette egyfelől, hogy a hangok egyre tagoltabbak legyenek, másfelől, hogy az emberi koponya, ennek következtében az agyvelő szabadabban fejlődhessen. Mindez lehetővé tette egy új agykéreg (neocortex) kifejlődését, a neuronok számának megnövekedését (mintegy 9 milliárdra), ami viszont elősegítette, hogy az agyvelő egyre jelentősebb szabályozó szerepet töltsön be... Ezek a biológiai változások, az agyvelő és torok fejlődése lehetővé tették azt is, hogy kialakuljon az egymás közötti, egyelőre még igen primitív "kommunikáció". Ez elősegítette a funkciók differenciálását az élelem megszerzésében és előkészítésében, elősegítette, hogy távoli őseinknél létrejöjjön az első kezdetleges nemzetségi társadalom, s végül alapot szolgáltatott a beszéd és a gondolkodás fejlődéséhez, az emberi kultúra eme két szükséges feltételéhez. 323