A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

latában merül fel: "Tolman azt a felfogását védelmezve, hogy a beszéd az előzetes gondolkodásra támaszkodik, nemcsak Watson, Wiss és Hunter felfogásával száll vitába, akik a beszédet tekintik a gondolkodás alapjának, hanem Mead nézeteivel is. Mead szerint a beszéd — vagyis a szó-jelkép szignifikatív jelfunkciója — hozza létre a gondolkodást, a tudatot, sőt bizonyos fokig a társadalmi kapcsolódást is. Az elsődleges társadalmi kapcsolatoknak, amelyek a szociális egészet létrehozzák, a beszédbeli kapcsolatokat tekinti; a beszédbeli érintkezés hozza létre a társadalommal együtt a tudatot és a gondolkodást is... Tolman szembeszáll Mead felfogásával, amely szerint a társadalmi egész a beszédbeli érintkezés terméke. "Szerintünk — írja — a beszéd már megtörtént szociális beállítódás terméke, nem pedig megfordítva." Macdonald Critchley (48) ezzel a problémával kapcsolatban — Az ember nyelvi képességének evolúciója című munkájában — a következőket írta: "1871-ben Darwin »Az ember származásáéban kimondottan tárgyalta a beszéd problémáját... Az ember korai elődeinek magasabb rendű értelmi képességekkel kellett rendelkezniük a ma élő majmok bármelyikénél, mielőtt a beszéd — akár legtökéletlcnebb — formái kialakulhattak. E képesség továbbfejlődése visszahatott az agy fejlődésére az által, hogy képessé tette és ösztönözte azt hosszú gondolatmenetek követésére. A bonyolult gondolkodás éppúgy kivihetetlen — kimondott vagy kimondatlan — szavak nélkül, mint az absztrakciók hosszú sora a számok, vagy az algebra segítsége nélkül." További kutatásra és megoldásra vár még a gondolkodás és a tudat kapcsolatának problémája is, ugyanis az, hogy a gondolkodási működések és maga az alkotás is mennyiben tekinthetők tudatosaknak, illetve tudattalanoknak. A kérdés megválaszolásában természetesen megoszlóak a vélemények. G. E. Miller (49) az egyik tábor állásfoglalását juttatja kifejezésre, mikor ezeket állapítja meg: "Csaknem felháborítónak tűnt, de mégis így volt. A tudatos gondolkodás folyamatai = tudattalanok! Ahogy Kari Lashley mondta egyszer: az elme működése sohasem tudatos... csak a működések végső produktumai jelennek meg a tudatában." Ez megegyezik /. W. Goethe (50) véleményével aki az egyik levelében így nyilatkozik: "Azt hiszem, mindaz, amit a lángelme, mint lángelme alkot, tudattalanul megy végbe. A lángelme meggyőződésből, értelmesen is tud cselekedni alapos meggondolás után, de ez csak mellesleg történik meg. A reflexió és ennek eredménye a lángelme egyetlen alkotását sem teheti jobbá, nem is szabadíthatja meg hibáitól, viszont a lángelme a reflexióval és a cselekvéssel fokozatosan olyan magasra emelkedhet, hogy végül remekbe szabott műveket hoz létre". Hasonlóan foglalt állást ezzel a problémával kapcsolatosan napjainkban Selye János (51a), mikor Álomtól a felfedezésig c. könyvében ezeket írta: "Az alkotás mindig tudattalan; eredményei csak a bizonyítás és a felhasználás révén kerülnek a tudatos elemzés szférájába. Az ösztön gondolatokat teremt anélkül, hogy gondolkodni tudna; az intellektus csak felhasználni tudja a gondolatokat, de megalkotni nem". A továbbiakban pedig a következőket állapítja meg: "Intelligenciának rendszerint a megértés képességét nevezzük, hogy tudatos ismereteinket új helyzetekben felhasználjuk és az összefüggéseknek szimbólumok segítségével történő elvont átgondolása útján előre látjuk a problémákat. Alapja az átfogó éleselméjűség, amelynek segítségével aprólékosan, tárgyilagosan, tudatosan értékelni tudjuk a megfigyeléseket. — Akárcsak a képzelőerő és az intuíció, az intelligencia is az emlékezetben tárolt tények kombinálásával dolgozik, de nem a tudattalan homályában folyó szeszélyes játék formájában, hanem a tudat világos fényénél folyó logikus elemzéssel. Fő eszközei: a logika, az emlékezet, az a képesség, hogy egyetlen tárgyra és annak kiegészítő elemeire koncentráljunk, az absztrakció adománya és a lényegtelen mellőzése" (51). Az intuícióról Selye János így vélekedik: "Az intuíció az a tudattalan intelligencia, melynek révén elmélkedés, vagy következtetés nélkül jutunk ismerethez. Racionális megértés nélküli, közvetlen felfogást vagy megismerést jelent. Az intuíció az eredetiség, a találékonyság, a leleményesség minden változatának gyújtó szikrája. Az a villanás, amely a tudatos gondolkodás és a képzelőerő között érintkezést teremt. Az intuitív »megértést« úgy definiálták, mint azt az »egyesítő vagy világosságot teremtő ötletet, amely bennünket intenzíven foglalkoztató probléma megoldásaiként hirtelen villan fel a tudatban« (Platt és Baker). Az intuíció az az adomány, amely a használható álomképeket a tudatba hozza... 320