A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

schizophrenias betegek gondolkodásában nagy mértékben megtalálható". A pszichotikus (schizophrenias) képi gondolkodás kapcsolata az egyéb képi gondolkodási formákkal — amint azt már láthattuk is — jól ismert és számos szerző által vizsgált, valamint megerősített (24, 27, 29). "Prinzhorn szerint a skizofrén ember pszichikuma közeli rokonságot mutat a primitív ember és a gyermek mágikus — animista gondolkodásmódjával, s az álmodó egészséges felnőtt tudattalan folyamataival. Vinchon (/. Vinchon: L'árt et la folie) Prinzhornt kommentálva arra a következtetésre jut, hogy a modern művészet, különösen a szürrealista művészet bizonyos rokonságot mutat a skizofrének művészetével. Ezzel kapcsolatban Delay professzornak Desclaux-val és Digóval közösen publikált megfigyelésére is hivatkozik, amely szintén arra utal, hogy skizofrénnek és a szürrealistának közös a formavilága" (40). N. N. Dracoulides (40) pedig felhívja a figyelmet arra, hogy "Az őrültek művészete mint "tudattalan kifejezés" és a "belsőtáj" ábrázolása tisztább, mint a gyermekművészet és a primitív művészet és autentikusabb, mint a szürrealista művészet. A négy közül az első az, amelynél tökéletesen hiányzik a tudat kontrollja, és az utóbbi a legkontrolláltabb... Technikai szempontból... jellemző formai elemeik az ismétlés, a sztereotypia, a manierizmus, a monumentalizmus, a geometrizálás, a szimbolizmus, a választékhiány és az érzelemhiány, az autizmus, a szimmetria és a morbid racionalizmus... a dekoratív elem... kép-"burjánzás". Magyarázatra szorul még az a jól ismert észlelés is, hogy úgy a művészi képi gondolkodás, mint a patológiás (schizophrenias) képi gondolkodás is az archaikus képi gondolkodás szintjével is kapcsolódik, de míg előbbi esetben abból "merít" a művész, addig pszichózis esetében abba "merül" el a beteg. Tehát a fő különbséget abban találhatjuk meg, hogy a művészi képi gondolkodás az archaikus képi gondolkodásból táplálkozik, és ezáltal az alkotó gyarapodik is érzelmileg és intellektuálisan, egész személyiségében. A művész az alkotás folyamatában, az ihlet idején, mintegy kiemeli az ősi intuitív-szocionális-képi gondolkodás tartalmából (művészeknél ez bőséges tartalék) az ösztönös érzelmekben oly gazdag képeket és azokat magasrendű idegrendszeri funkcióval — elsősorban kiváló intellektusával — korrigálja, rendezi és tovább gazdagítja. Az előbbivel ellentétben a patológiás képi gondolkodás alkalmával — a betegség folyamán — a beteg mintegy lesüllyed az ősi képi gondolkodás szintjére, tehát ebben az esetben regrediái és ezáltal szegényedik is intellektuálisan és egész személyiségében is. A különböző kórokok által előidézett idegrendszeri funkciózavara (elsősorban a gondolkodás alaki és tartalmi zavara) következtében pedig — az értelem hiányos, vagy hiányzó korrigáló, rendező, irányító működése miatt is — ezen a kaotikus (pszichotikus) gondolkodási szinten marad és ebből kiemelkedni képtelen. Végül, ha arra a kérdésre próbálunk válaszolni, hogy patológiás körülmények között miért kerül előtérbe ismét a képi gondolkodás, azt mondhatjuk, hogy a schizophrenias pszichózis alkalmával az intellektus "fékező", illetőleg "gátló" működése (mely az ösztönös érzelmek és a képi gondolkodás ellen is dolgozik, legalábbis bizonyos mértékig) — a különböző kórokok folytán — zavart szenved, illetve elvész. Ez teszi lehetővé, hogy ilyen körülmények között az ősi ösztönös érzelmi világ újra felszínre kerülhessen; a pathológiás folyamat következtében pedig ismét működni kezdjen a kóros, regresszív archaikus képi gondolkodás is és kialakuljon a kaotikus (pszichotikus) világkép. Az emberi képi gondolkodás különböző megnyilvánulási formáinak áttekintése után, szólnunk kell az emberi gondolkodás vizsgálata alkalmával tapasztalható nehézségekről és egyéb problémákról, amivel az e területen dolgozó kutató lépten-nyomon szembe találja magát. "Az emberi gondolkodás viszgálatában a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy »valószínűségekkel« kell dolgoznunk, hiszen a közvetlen megismerés lehetetlen és a közvetett megismerést is számos nehézség korlátozza, melyet a Shannon-i tétel is kifejez: információveszteség nélkül sem élő sem gépi rendszer nem működhet, és az információveszteség akkor a legnagyobb, ha a rendszernek önmagát kell tanulmányoznia" (46). S. L. Rubinstein (47) pedig azokra a nehézségekre hívja fel a figyelmet, ami a gondolkodás, valamint a beszéd kialakulásának kapcso319