A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

részesedését érti), míg a mi életünket és tapasztalatunkat az azonosság és az ellent nem mondás (logikai) elvei irányítják. Ebből ered a szakadás, a primitív gondolkodásmód és a mienk között. Az a két világ — a mienk és a primitívek világa —, amely mindig egyetlen világnak, a szellem világának mutatkozott, nem békül össze, hanem ellentétes, vagy helyesebben: egymással ellentétbe állítják ezt a két világot: az egyiket mert a miszticizmus, a másikat, mert a racionalizmus árasztotta el. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a két világ között ne legyen néha közvetítés, melynek természetétől függ egyébként éppen ez az ellentét, amely egyidejűleg lényeg is, túlsúly is... A primitív gondolkodásmód öröksége tehát nem szállhat át a racionális gondolkodásra és az utóbbi nem helyettesítheti az előbbit, legfeljebb csak igen kis részben" (44). Lévy-Bruhl munkásságának kritikája során, G. Cocchiarában (44) felvetődik a gondolat, hogy "egy ilyen primitív gondolkodásmód elképzelése nem önkényes és sematikus naturalizmuson nyugszik?". Véleménye szerint "téves dolog különbséget tenni a primitív gondolkodásmód és a mienk között" (44c). Hivatkozik É. Durkheim (44d) Formes élémentaires c. munkájára, melyben ezeket írja: "Miután a logikus gondolat a fogalommal kezdődött, ebből az következik, hogy mindig is létezett. Nem lehet elképzelni egy olyan történelmi időszakot, mely alatt az emberek gondolkodási zűrzavarban és ellentmondásban éltek volna. Kétségtelenül nem szabad ragaszkodnunk azokhoz az eltérő jellegzetességekhez, amelyeket a logika tárhat elénk a történelem különböző mozzanataiban, minthogy ezek fokozatosan fejlődtek ki a társadalmakban. De bármilyen valóságosak is a a különbségek, ezeknek nem szabad elfelejtetniök velünk a nem kevésbé lényegbevágó hasonlatosságokat". Végül is Cocchiara arra az eredményre jut, hogy "Durkheim téved, mikor a fogalmat időn és téren kívül helyezi, de LévyBruhl sem kevésbé téved, mikor összetalálkoztatja az elméletiséget az elvont intellektussal. {Lévy-Bruhl szerint az intellektus) a primitíveknél (alacsonyabb rendű megismerő képesség, amely álfogalmakat tételez fel)" (44). Kétségtelennek tartja azonban, "A Vico által felismert igazságot is, vagyis azt, hogy egy eszményi kor maradványai mindig megmaradnak lényünk legmélyebb belsejében" (44f). A pszichotikus képi gondolkodás mechanizmusában — akárcsak az archaikus képi gondolkodáséban — ugyancsak fontos szerepet tulajdoníthatunk a szimbólumoknak."Már Kretschmer felhívta a figyelmet arra, hogy a schizophrenek szimbólumainak tanulmányozása és tapasztalati elemzése rendkívül érdekes világot tár elénk, a beteg megismerése szempontjából hasznos és minden fáradtságot megér" (41b). A schrizophren betegek szimbólumhasználatának sajátosságait a következőkben foglalják össze: "a schizophrenek az átlagosnál nagyobb számban alkalmaznak szimbólumokat. A jelkép alapjelentéseitől eltérően konkrét fogalmakat is szimbolizálnak konkrét fogalmakkal. Képi ábrázolásukban gyakran alkalmaznak geometriai jellegű szimbólumokat. Jelképeik egyediek, szokatlanak, legtöbbször számunkra érthetetlenek. Szimbólum alkotásuk regressziós jellegű... A schizophrenek szimbólumai, ha nem is azonosak, de nagymértékben hasonlóak a primitívek jelképeihez. Itt valódi regresszióról kell beszélnünk, mert a primitívekhez hasonlóan: konkrét fogalmat gyakran konkrét fogalommal szimbolizálnak, az elvont fogalom sokszor csak homályosan van jelen a tudatban, vagy teljesen hiányzik és csak a szimbólum él. A jelképek affektív költése és jelentősége megnő. A szimbólum sokszor eltolódássá vagy sűrítéssé alakul át... A schizophrenek szimbólumai erős affektív töltéssel rendelkeznek. Jelentőségük és hatékonyságuk a betegre nézve kórosan megnő. A jelkép gyakran fogalomeltolódássá alakul át" (41). Nyírő Gyula (45) is rámutat arra, hogy "a schizophrenias gondolkodásban különösen feltűnik, hogy az absztrakt fogalmak érzékletes összetevőikre hullanak szét, konkrétekké, képszerűvé válnak, az absztrakt fogalmak helyét érzékleti elemek, szimbólumok foglalják el. Ez a szimbólumképzés a beteg előtt sohasem tudatos, hanem a szimbólumok képszerűségét éli meg, a képek szinte hallucinációs elevenséggel lépnek a tudatba, miáltal a beteg ezeknek szubjektív realitást kölcsönöz". Sántha Kálmán (24) pedig így jellemzi a schizophrenias betegek gondolkodását: "álomszerű; amennyiben egyáltalán hasonlítható, úgy az álom gondolatmenetéhez, a kisgyermek, vagy a mágikus, misztikus primitív népek gondolkodásához hasonlítható. Túlnyomóak a képek: tér-időbeli, causalis és logikai összefüggések nincsenek. Minden lehetséges a legszélsőségesebb abszurdumokig, az álomban is, ami a 318