A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Természettudomány - Sándor István–Dudás Miklós: Nappali ragadozómadár-fajok állománynagyságának alakulása 1976–1984 között Hajdú-Bihar megyében

Sándor István—Dudás Miklós Nappali ragadozómadárfajok állománynagyságának alakulása 1976—1984. között Hajdú-Bihar megyében Örök vitatéma a vadászok és természetvédők között, hogy sok vagy kevés ragadozómadár él-e hazánkban. Mivel kevés igazán értékelhető adat áll rendelkezésünkre, így nincs reális összehasonlítási alap arra vonatkozóan, hogy a ragadozók túlszaparodásáról egyáltalán beszélhessünk (pl. a múlt századi viszonyokhoz képest). A különböző területek, mint ragadozómadár-élőhelyek (vonuló, táplálkozó, fészkelőhely, stb.) az egyes fajok különböző ökológiai igényei, valamint az eltérő „tájérzékenység" miatt eltérően reagálnak az ember környezetalakító tevékenységére. Ez általában a működő, élő rendszerek megváltozását, a különböző trofikus kapcsolatok átalakulását, és — sajnos — döntően degradációjukat eredményezi. A ragadozómadár-fajok számára ez sok esetben a táplálékbázis és a fészkelőterület elvesztését, elterjedési területük beszűkülését jelenti. Kevés faj tud csak sikeresen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez (pl. merőben más fészkelőhelyek választása — elektromos távvezetéktartó oszlopaira, stb.). Hajdú-Bihar megye nagyobb kiterjedésű, összefüggő (vegyes állományú) erdővel borított területein végzett kutatásaink célja az volt, hogy reálisabb képet kapjunk az itt előforduló fészkelő állomány megoszlásáról, jelenlegi helyzetéről, változásainak okairól. A vizsgált területeken azokat a folyamatokat, kölcsönhatásokat próbáltuk feltárni, amelyek rámutatnak arra, hogy milyen tényezők okozhatták, ill. okozzák egy-egy faj egyedszámának csökkenését, esetleg végleges eltűnését a "helyi" faunából; vagy éppen egy új faj megtelepedését, mely eddig nem volt jellemző ezekre az élőhelyekre. A különböző ragadozómadár-fajok előfordulását döntően életterük minősége határozza meg. Az egyes élőhelytípusokat a következőképpen osztottuk fel a megye területén: 1. Erdei biotópok: elsősorban a Nyírség Hajdú-Bihar megyére eső D-i része, ahol nagy összefüggő erdőségek találhatók, ill. a Tisza folyót kísérő galériaerdők. 2. Nyílt, füves biotópok: idetartoznak a Hajdúhát, Hortobágy és a Bihari-síkság; a Hortobágyot kivéve többnyire kultúrbiotópok, nagyüzemi monokultúrás növénytermesztéssel. A ragadozőmadár-fajok állományait itt sújtják leginkább a környezeti ártalmak (intenzív növényvédelem). A nagyüzemi táblák kialakításával megszűnt számos fészkelési lehetőség (kisebb ligetek, mezővédő erdősávok, fasorok, stb. felszámolása során). 3. Vizes biotópok: halastavak, víztározók, természetes mocsarak, vízállások, nádasok. A természetes biotópok főleg a térségi meliorációk során szűntek meg, helyettük viszont számos új, mesterséges vizes élőhely létesült. 25