A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Természettudomány - Sándor István–Dudás Miklós: Nappali ragadozómadár-fajok állománynagyságának alakulása 1976–1984 között Hajdú-Bihar megyében

A megye területén az alábbi erdőtípusokat vizsgáltuk: a) Edafikus-, intrazonális erdők közül: a puhafás és keményfás ligeterdőket — a megye peremterületeit érintő Tisza hullámtereiben. b) A homoki erdőtársulások közül a nyílt homoki és a zárt homoki tölgyesmaradványokat, sziki tölgyeseket. c) Kultúrerdőket — telepített akác, erdei fenyő, nemesnyáras ültetvényeket. A kutatási területeket tíz önálló egységre osztottuk fel: 1. Erdőspuszta 17.471 ha 2. Külső-Belső Gút 8,000 ha 3. Böszörményi erdő 4,698 ha 4. Bagaméri erdő 1,800 ha 5. Hadházi Nagyerdő 1,400 ha 6. Savóskúti erdő 1,160 ha 7. Téglási erdők 1,140 ha 8. Debreceni Nagyerdő 1,000 ha 9. Ohati-Újszentmargitai-Keményháti erdők 700 ha 10. Kis-Nagykácsa sziget Göbe, Szajla 891 ha Az adatok feldolgozása A megfigyelési adatokat az áttekinthetőség miatt területegységenként, éves bontásban, fajonként — külön jelezve a ténylegesen fészkelő párokat, s külön a fészkelési időben megfigyelteket (melyeknek a költése nem nyert konkrét bizonyítást) — tüntettük fel a táblázatokban. Két további összesítő szemlélteti a vizsgált időszak alatt a fajonkénti összállományt, s a fészkelőpároknak ebben az időintervallumban történő fészkelési ingadozásait (minimum, maximum) területegységre kivetítve — ehhez kapcsolódik még egy oszlopgrafikon is. A terepi munka nehézsége volt, hogy a „teljesen" feltárt területeken (a fészkek felkutatása, feltérképezése, azok rendszeres ellenőrzése) csak az utolsó három év szolgáltat reális adatokat a fészkelések dinamikájára vonatkozóan. Az évenként megtalált fészkek nem növekvő tendenciát mutatnak, hanem csak a fészektérképezés folytonosságát! Az állományváltozási tendenciák: a) Érzékeny fajok egyedszámának csökkenése költőterületük beszűkülésének következtében. b) Érzékeny fajok végleges eltűnése, kipusztulása az egyes élőhelyekről. c) Mennyiségi viszonyok erőteljes változása, nagy alkalmazkodóképességű (kultúrtűrő és követő) fajok előretörése. d) Szegényes fajösszetételű, "kiüresedett" élőhelyek kialakulása. A populációk nagyságát limitáló antropogén hatások: — középtávfeszültségű (20 kV) távvezetékek által okozott elhullások — nagytérségi "tájátalakítások" (monokultúrák, nem őshonos fafajú plantázsok, melioráció) — Peszticid-érzékenység (közvetlen toxikáció, terméketlenség, stb.) 26