A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odúlakó madárfajok populációdinamikai változása és diverzitása
A MESTERSÉGES FÉSZEKODÚTELEP JELENTŐSÉGE A BIODIVERZITÁSBAN ÉS A TERMÉSZETVÉDELEMBEN A vizsgálatunk tárgyát képező keményfa ligeterdő madárközösségének legtipikusabb guildjét az odú és üreglakó madarak képezik {Juhász—Vas 1992 a, 1994). Kutatásaink eddigi eredményei alapján 3 madárrend (Szalakóta-alkatúak, Harkályalkatúak, Énekesmadár-alkatúak) tagjai közül a nagycserei tölgy-kőris-szil ligeterdőben 19 odúlakó madárfaj megjelenése bizonyítható. Ezek közül az erdő orniszában 17 faj ténylegesen fészkel, 2 faj költésével kapcsolatban csak közvetett bizonyítékokkal rendelkezünk (Picus canus, Certhia familiáris). A nagyszámú odúlakó faj közül 1990—93 között mesterséges fészekodútelepen 8 faj költését bizonyítottuk (5. táblázat). Az egyes években a fészkelő fajok mennyiségi viszonyai alapján számítottuk a mesterséges odútelep madártársulásának diverzitását a Shannon — Weaver formula alapján (5. táblázat). Összehasonlításként felhasználtuk egy Ócsán, és Pilisben (Báldi, 1991) kialakított, több év óta működő odútelep költési adatait, valamint az általunk indított komplex kutatóprogram során a bátorligeti Fényi-erdőben kialakított fészektelep 1 éves adatsorát. Megállapítható, hogy a fészkelő madártársulás diverzitása Nagycserén 4 év alatt jelentősen fluktuált (0,8397—1,5151), 1993-ban szokatlanul magas értéket mutatott. Összehasonlítva a saját vizsgálati adatokat a többi odútelep értékeivel, szembetűnő a Nagycserén kialakított fészekodútelep nagyobb diverzitása, faji változatossága. A fentiekkel magyarázható, hogy a középhegység jellegű Pilisben számított diverzitásérték 1,083 alacsonyabb a nagycserei odútelep 1990, 1993-ban megjelent társulásával szemben. A nagycserei ligeterdőhöz hasonló erdőtípusok és társulások kelet, észak-kelet Tiszántúlon (Nyírség, Szatmár-Bereg) eltérő kiterjedésű foltokban maradtak fent. A nagycserei és részben a Fényi-erdőben végzett megfigyelések alapján bizonyítható az odúlakó madarak fajgazdag társuláskomplexének fennmaradása. Ezen területek egyben néhány faj populációinak szinte egyedüli élőhelyeként egzisztálnak (Picus canus, Dendrocopos medius, Dryocopos martius). Természetvédelmi szempontból és a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a nagycserei odútelephez hasonló mesterséges fészektelepek kialakítása, fenntartása mindenképpen indokolt. Az odútelep kialakításánál azonban elsődleges szempont az adott élőhely kiterjedése és földrajzi környezetben elfoglalt státusa, biológiai állapota. Általánosan nem ajánlható néhány hektáros természetközeli erdőállományban történő odútelepítés tekintve, hogy az 5 hanál kisebb kiterjedésű területek madártani szempontból rendkívül erős specializációt indítanak be és az odútelep szerepe a természetes fajutánpótlásban csekély. Ezzel kapcsolatban 1993ban végzett 1—3 ha kiterjedésű erdőfoltokban (Hajdúsági Erdőspuszták) kialakított odútelepek eredményeire támaszkodtunk. Az általunk ténylegesen megfigyelt 8 odúlakó faj közül 7 faj törvényesen védett. Odútelep hiányában e fajok populációnak egyedsűrűsége jelentősen csökkenhet, amely az erdő természetes eltartóképességének — fészkelőhely hiányában — csak részleges kihasználását jelentené. Az odútelepen költő fajok éves szaporulata — fogás-visszafogás módszere alapján bizonyíthatóan — a területtel határos és részben távolabbi erdőségek természetes fajutánpótlását biztosítja, így ez mind biológiai, mind természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű! ÖSSZEFOGLALÁS Programszerű kutatásaink során, Debrecentől mintegy 10 km-re elterülő nagycserei ligeterdőben vizsgáltuk a mesterséges odútelepen fészkelő madárfajok állományát, főbb költésfenológiai jellemzőit, ezek változását. Eddigi megfigyeléseink alapján az odúlakó madarak a keményfa ligeterdők fészkelő madártársulásaiban a legjelentősebb guild. E fajok mesterséges odúban történő megtelepítése mind madártani, mind természetvédelmi szempontból nagy jelentőségű. 20