A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odúlakó madárfajok populációdinamikai változása és diverzitása

Négy költési idény alatt a mesterséges fészektelep odúiban 8 madárfaj és egy védett kisemlős, a mogyorós pele telepedett meg. A fészkelőpárok döntő részét széncinege képezte (48%—73%), tipikus fészkelő a kék cinege, melynek aránya az egyes években alig változott (12—13%). Négy madárfaj évenként fluktuálva jelent meg az odútelepen: (seregély 12—23%; barátcinege 2—13%; örvös légykapó 4—15%; vörösbegy 3%). 1993-ban 2 újabb madárfaj jelent meg a mesterséges odútelepen, a mezei veréb (4%) és a kerti rozsdafarkú (2%). Másodköltését csak a széncinegének és az örvös légykapónak észleltük. A kihelyezett odúk közel 60%-át foglalták el a fészkelőpárok, ezenkívül mesterséges odútelepen jelentős számban telepedett meg a védett mogyorós pele. A mesterséges fészekodútelepen költő madárpárok szaporulata a természetes fajutánpótlás folyamatában lényeges és tovább növeli a keményfa ligeterdők biológiai és temészetvédelmi értékeit. A mesterséges fészekodú telep a keményfa ligeterdők legjelentősebb fészkelő madártársulásainak az odúlakő fajoknak jelentős diverzitású állományát tartja fent. E fajok természetes populációdinamikai változásának kedvezőtlen irányát ellensúlyozva jelentősen hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez. Természetvédelmi szempontból és a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a nagycserei odútelephez hasonló mesterséges fészektelepek kialakítása, fenntartása mindenképpen indokolt. Az odútelep kialakításánál azonban elsődleges szempont az adott élőhely kiterjedése és földrajzi környezetben elfoglalt státusa, biológiai állapota. Általánosan nem ajánlható néhány hektáros természetközeli erdőállományban történő odútelepítés, tekintve, hogy az 5 hanál kisebb kiterjedésű területek madártani szempontból rendkívül erős specializációt indítanak be és az odútelep szerepe a természetes faj utánpótlásban csekély. Ezúton fejezzük ki köszönetünket mindazoknak akik e több éves munkába bekapcsolódtak, illetve ennek elkészültét elősegítették. így a MMTE Gyűrűző és Vonuláskutató Szakosztályának az MMTE 3. sz. Debreceni Helyi Csoportjának, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Természetvédelmi Klub hallgatóinak, valamint Zilinyi Vilmosnak és Fülöp Györgynek. Munkánk elkészítéséhez anyagi segítséget nyújtott a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány és a FM Önálló Halászati és Vadászati Főosztálya. 21