A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: A pannónia ékszerkutatás fél évszázada
óta sem született pannóniai ékszerleletekről. Persze ez esetben is nemcsak területileg, hanem időben és szociálisan is korlátozott anyagról van szó, mely alapvetően III— IV. sz.-i sírokból származik, és egy jobbára keleti eredetű, katonák lakta településről. Ennek megfelelően igen erős a keleti befolyás, az aranyékszerek importja, melyeket azután helyben utánoztak, többnyire bronzból (402). Ilyenek az S alakú, akasztóval ellátott fülbevalók, és az ún. drótgyűrűk, melyeknek vállát két-két golyócska díszíti. Nyugati, rajna-menti kereskedelmi kapcsolatokra vallanak az öntött fémtárgyak, különösen fibulák és szíjdíszek. Galliai eredetűek az ívelten kivágott, bevésett vonallal díszített, széles vállú gyűrűk. Jellegzetes nyugati áruk a gagát- és lignitdíszek. (404) A legérdekesebb mégis az a kérdés, hogyan határozható meg a helyi — netán pannóniai — ékszerművesség. Helyi műhelyek működését a szerző kétségtelennek tartja, ezek termékei közé sorolja az egyszerű, bronzból készült bizsukat, melyek a legegyszerűbb műhelyekben is előállíthatók voltak (405). Az intercisai mesterek tehát olcsó anyagból a keleti és nyugati áruk leegyszerűsített utánzatait készítették el a lakosság szélesebb rétegei számára. A provincia nagy városainak műhelyeiben ezeknél nyilván sokkal igényesebb munkák is készültek, ezek elkülönítésére és stílussajátosságainak megállapítására azonban ezidáig nem került sor. Egyetlen nemesfémből készült, némiképp igényesebb darab esetében találkozunk azzal a kijelentéssel, hogy „typisch für die in Pannonién hergestellten Nachahmungen." Készítésének technikájáról ezt olvassuk: „aus roh bearbeitetem Blech hergestellt, und der an das Blech gelötete Draht ersetzt die Filigranarbeit." (413) Bár a bemutatott tanulmány révén az intercisai ékszerekről tudunk a legtöbbet, az azóta eltelt időben feltárt több száz római sír tetemesen gazdagította a korábbi leletanyagot, 19 így hasznosításuk elengedhetetlen a település ékszertörténete szempontjából. Ennek a munkának az elvégzését tervezte Vágó Eszter doktori értekezésében, melyre azonban korai halála miatt nem kerülhetett sor. 20 Ásatási anyaggal Pannónia más területeiről is bőséggel rendelkezünk, különösen a III— IV. sz.-i temetők feltárása révén, melyek egy része publikált, így a fenékpusztai 21 , az aquincumi 22 , a bogádi 23 , a ságvári 24 , a majsi 5 , a somodorpusztai 26 , a somogyszili 27 , a sopianaei 28 , a 19. E. B. Vágó— I. Bona, Die Gräberfelder von Intercisa. I. Der spätrömische Südostfriedhof. (Budapest, 1976) (600 sír) 20. Vö. Arch. Ért. 98 (1971) 103. 21. Pekáry T., Késő római sírok Fenékpusztán = Arch. Ért. 82 (1955) 19—29. (48 sír) 22. Parragi Gy., A Bogdáni úton feltárt késő római temető. Bud. Rég. 20 (1963) 311—326. (38 sír); Uő., Újabb késő római leletek a Bécsi úton. Bud. Rég. 21 (1964) 215—238. (51 sír); /. Topái, Roman Cemeteries of Aquincum, Pannónia. The Western Cemetery (Bécsi Road) I. (Budapest, 1993) (192 sír) 23. Sz. Burger A., A bogádi késő római temető. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (Pécs, 1962) 111— 136. (21 sír) 24. A. Sz. Burger, The Late Roman Cemetery at Ságvár. Acta Arch. Hung. 18 (1966) 99—234. (342 sir) 25. Sz Burger A., Római kori temető Majson = Arch. Ért. 99 (1972) 64—100. (53 sír) 26. Sz. Burger A., Római kori temető Somodor-pusztán (Komárom megye), = Arch. Ért. 101 (1974) 64— 101. (61 sír) 27. A. Sz. Burger, Das spätrömische Gräberfeld von Somogyszil. (Budapest, 1979) Fontes Arch. Hung. (148 sír) 28. F. Fülep, Roman Cemeteries on the Territory of Pécs (Sopianae) (Budapest, 1977). Fontes Arch. Hung. (321 sír); Uő., Sopianae. The History of Pécs During the Roman Era and the Problem of the Continuity of the Late Roman Population (Budapest, 1984) 112
