A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: A pannónia ékszerkutatás fél évszázada

keszthely-dobogói , a százhalombattai , a bátaszék-kövesdpusztai , más része viszont még megjelenésre vár, mint a kisárpási

32

, a tokodi és gorsiumi

33

, az intercisai egy része

34

. A 60-as évekkel bezárólag elkészült 2210 db IV. sz.-i sírnak statisztikai módszerrel való feldolgozása (ld. 33. j.). Ennek részét képezik az ékszermellékletek is (karperecek, nyakláncok, függők, fülbevalók, fibulák gyűrűk, gyöngyök stb.). A vizsgálatból kiderül, hogy az egyes sírmezők anyagában az említett ékszerek milyen gyakorisággal fordulnak elő, milyen az időbeli megoszlásuk a századon belül, ill. az egyes emlékcsoportokon belül milyen azok típusainak a megoszlása. Ennek a munkának a folytatására lenne szükség az újabban feltárt temetők leletanyaga esetében is. Többnyire publikálásra várnak még a múzeumok korábban kialakult ékszergyűjteményei, melyek közül különösen a Nemzeti Múzeumé jelentős. A pannóniai ékszerművesség átfogó feldolgozására csak ezen előmunkálatok elvégzése után kerülhet sor, ezek birtokában viszont igen komoly eredményekre lehet számítani. Eddig egyetlen ékszercsoport teljes publikálására — tipologizálására és kiértékelésére — került sor, mégpedig a borostyánkő gyűrűkére (öszszesen 39 db).

35 Ennek eredménye, „hogy Pannoniában a borostyánok divatja a II. század első felére tehető. Ezek az aquileiai ipar termékei és nálunk azokban a városokban találhatók meg nagy számmal, ahol a lakosság között aquileiai, illetve italikus elem az uralkodó". (116) így pl. Savariában, Scarbantiában, Arrabonában, tehát „polgári és nem katonai jellegű divat volt", (uo.) A Nemzeti Múzeum gazdag ékszergyűjteményébe némi bepillantást nyújt — mégha népszerűsítő céllal is — az Évezredek, évszázadok kincsei sorozat két kötete, egyik a római gyűrűkről és fibulákról,

36 másik a római kori emailmunkákról.

37 Kár, hogy nem került sor a láncokra, fülbevalókra, karperecekre, gemmákra, hisz a népszerűsítő céllal készült munkák elősegíthetik a tudományos feldolgozások elkészültét is. Az ékszerkutatás fontos forrását jelentik a fennmaradt darabokon túl azok az ábrázolások, amelyeken viselésük módja is látható, pl. a sírszobrok, a sírsztélék. Ezekből kiindulva vizsgálta Fitz J. az eraviscus női viseletet.

38 Ennek legjellegzetesebb ékszere a medaillonos nyaklánc volt, melynek típusait csak az ábrázolások alapján lehetett pontosan meghatározni (140 sk.). Ezekről a sírszobrokról vált ismertté az ún. csokor alakú fibula, mely feltehetően északkelet pannóniai, helyi sajátosság (141). A nemesfémek művészete után ejtsünk még szót a nemeskövekéről, azaz a gemmametszésről. Ez talán a pannóniai ékszerkutatás legelhanyagoltabb területe. A Dissertationes Pannonicae tervezett kötete (ld. 4. j.) a II. világháború frontjának Magyarországra érkezése miatt már nem jelenhetett meg. Bár az 1950-es években születtek még tervek és kísérletek a hazai gemmagyűjtemények publikálására, megvalósításukra nem került sor. A kísérletek eredmény29. K Sági, Das römische Gräberfeld von Keszthely-Dobogó (Budapest, 1981) Fontes Arch. Hung. (134 sír) 30. /. Topái, The Southern Cemetery of Matrica (Százhalombatta-Dunafüred). (Budapest, 1981) Fontes Arch. Hung. (214 sír) 31. V. Péterfi Zs., A Bátaszék-Kövesdpusztai későrómai temető. Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, Szekszárd 13. (1993) 47—168. (155 sír) 32. Bíró E., Kisárpási késő római temető. Előzetes beszámoló. = Arch. Ért. 86 (1959) 173—177. (149 sír) 33. Vgl. V. Lányi, Die spätantiken Gräberfelder von Pannonién. = Acta Arch. Hung. 24 (1972) 174 Nr. 51 Tác (253 sír), Nr. 52 Tokod (102 sír) 34. Az ásatok még legalább 3 kötetet terveztek az intercisai temető anyagából (vö. Vágó-Bóna, i. m. 8). 35. Sprincz E., Római borostyánkő gyűrűk a Nemzeti Múzeumban. = Folia Arch. 9 (1957) 101—117. 36. Tóth E., Római gyűrűk és fibulák (Budapest, 1985) 37. B. Bónis É.—Sellye I., Római kori emailmunkák (Budapest, 1988) 38. Az eraviszkusz női viselet = Arch. Ért. 84 (1957) 133—154. 113