A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Lévai Béla: Monostor birtoklástörténete

hogy a tekintélyes uradalommal rendelkező, s egyre több zálogbirtokot szerző Várdaiak iránti ellenszenve, irigysége késztette a törvénysértésre. Meglehet. Ez azonban semmiképpen sem akadályozta meg a Várdaiakat abban, hogy tovább gyarapítsák vagyonukat Monostoron is. 1428-ban 33 forintért Anarcsi Thegzes Pétertől vették zálogba a birtok egy részét,

32 majd 1440-ben jóval nagyobb összegért (90 forintért) Bácskai Benedek és Mátyás adta zálogba Várdai Miklósnak és rokonainak monostori birtokrészét.

33 A birtokháborítások továbbra is folytatódtak. A század közepén a debreceni polgárok kezdték elfoglalni a monostori határt. 1452-ben Hunyadi János kormányzó már tilalmazta őket a monostori föld használatától.

35 A Várdaiaknak bizonyára nemesi udvarházuk is volt Monostoron. Ez az épület tágasabb, kényelmesebb volt a szentgyörgyi kúriáknál, ezzel magyarázható, hogy Várdai Miklósné (Perényi Katalin asszony), míg a kisvárdai várkastély bővítése és tatarozása folyt, egy időre a monostori birtokra költözött. Virágh Ferenc történetíró ezt írja róla: 1465 májusában "Az özvegy valószínűleg monostori kastélyában tartózkodott." Majd így folytatja: "Úgy látszik, Katalin asszony a telet is kedvelt lakhelyén, Monostoron töltötte."

3 A XVI. század közepén Monostort továbbra is az Anarcsiak, ill. egyes részeit már a Parlagiak kezén találjuk. A falu 1549—52 között kilenc porta után adózott.

37 1575-ben Anarcsi Thegzes László leánya, özvegy Szennyesi Mátyásné (Thegzes Kata) a leleszi konvent előtt bevallotta, hogy testvérbátyja, Thegzes Antal ellen a királyi táblán pert kezdeményezett az atyjuk vagyonából Őt "illető részek ki hasítása eránt". A szabolcsi birtokok között említik Monostort is. Miután azonban Antal kiadta neki a daróci, homoki és lázári birtokoknak őt illető részét, Kata asszony a többi szabolcsi birtokból neki egyébként nem járó leánynegyedet nagylelkűen "testvérjének és maradékinak örökre elengedte és az iránt megnyugtatta". Tíz évvel később "néhai Thegzes másképpen Bachkay Simonnak a fia, Ferenc" hagyta leányaira — fiú örököse nem lévén — "minden Szabolch megyében, nevezetesen Kérch, N. Baka, Ladán, Mogyorós és Benk helységekben, úgy szinte Bihar megyében a Monostor pusztában levő nemesi birtokait".

39 1588-ban özvegy Szennyesi Mátyásné (Thegzes Kata) kilenc rokonával összefogott és újabb pert kezdeményezett, ezúttal fivérének, Antalnak a menye, özvegy Thegzes Sándorné (Daróczi Borbála) ellen. Kata asszony "a Daróczy Borbála részére bizonyos summa erejéig által adott és hagyott jószágoknak — melyek között a monostori részbirtok is említtetik Bihar megyében, s melyek a törvény szerint őket illetnék — a feleség (Daróczi Borbála) általi elajándékozása, a végrendeletnek megerősítése, használata ellen protestál."

40 Kata asszony pere lényegében most is eredményes volt, ezt bizonyítja a leleszi konventnek 1588 "virágvasárnapján kelt bizonyságlevele arról, hogy megjelenvén egy részről előtte Bacskay Gáspár, Anarchy Péter és István, úgy szinte Szamosújlaki Újlaki Mihály — más részről pedig Daróczy Borbála, néhai Anarchy Thegzes Sándornak özvegye, most pedig Anarchy Istvánnak nője — néhai Thegzes Sándornak minden jószága Zemplén és Szabolts Megyékben, nevezetesen a Monostori pusztában levő eránt, melyek Néhai Thegzes Sándornak említett osztályos attyafijait illetik, de amelyeket Daróczy Borbála részint menyasszonyi ajádékul, részint pedig néhai férjétől 500 magyar forintért történt megvétele után bírt, ezen jószágokat Daróczy Borbála, miután neki az 500 forintot kifizették, örökösen kieresztette, a Bakai szőlő neki engedtetvén."

41 32 Bunyitay, 153. 33 Zichy IX. 6—7. 34 Zichy IX 332. 35 Zichy IX 352—53. 36 Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (Nyíregyháza, 1981.) 42—43. 37 Zoltai Lajos: Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése = Debreczeni Képes Kalendárium 1917. 88—117. Uö.: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából (Db. 1936). 120. 38 HBL IV. A 1021/IV./L No 39. 39 Uo.: No 41. 40 Uo.: No 42. 41 Uo.: No 43. 82