A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Lévai Béla: Monostor birtoklástörténete

Az 1589-ben kelt oklevél a Parlagiak közötti vagyonmegosztásról szól, s érinti Monostort is. Parlagi IV. György veje, Dengelegi Miklós "nem akarván perlekedni, az atyafiúi szeretetet meggondolván, mindenütt való jószágoknak felét, a ki a Pallagi Györgyé volt", Parlagi György három unokanővére: Parlagi Anna, Borbála és Erzsébet örököseinek adta, és "elnyilaltatta, és kezekbe bocsátotta mint véreknek, minden az ő részek és osztályok szerént való birodalmával, és azok is megelégedtek vele és kezekbe vették. . ." így nyertek birtokrészt Monostoron az Uraiak, Kékediek és Csapiak abból a vagyonból, amely "legelőször. . . Dengelegi Miklós úr kezében volt".

42 1594 nyarán Huszton át tatár sereg tört be az Alföldre, s Debrecen, Kecskemét, sőt Győr vidékéig dúlta az országot. A támadásoknak több tucat település áldozatául esett Debrecen környékén is, többek között Monostor, Szentgyörgy, Hosszúmacs és Zelemér is. A lakosság egy része elmenekült, másik részét a támadók felkoncolták vagy rabságba hurcolták, a településeket pedig felperzselték. Monostoron ekkor pusztult el a Templom-hegyen álló parókiális egyház és valószínűleg a földesúri kúria (a kastély) is. A pusztává lett birtok zálogbavételéért, ill. megszerzéséért hosszú időn át "Böszörmény, Debrecen és Hadház vetélkedett".

43 A bőszörményi vitézek a puszta egy részét (a Szordast) az Urai testvérektől vették zálogba 1620-ban 150 forintért.

44 Ezt az akkor még erdős, ligetes területet Böszörmény nem sokáig mondhatta a magáénak. 1741-ben Böszörmény város jegyzőkönyve már csak így említi: "hallotta a Fatens, hogy Szurdoson is bizonyos jusst bírt Böszörmény városa. . . Szurdos nevű más darab Cseres Erdőtskét. . . annak előtte bizonyos Esztendőkkel Böszörmény városa bírt és usuált. . . "

45 Egy 1757 szeptemberében kelt oklevél szerint 1633-ban Anarcsi János "Nemes Szabolcs Vármegyében Debreczen mellett Monostor nevű Praediumnak felét adta el zálogképpen Debreczen várassanak 900 Magyar forintokban."

46 Két évvel később, 1635-ben Szalontai Toldy Györgyné, Kun Kata asszony adja "értésére minden rendűeknek, akinek illik. . .: Mivel a mostani szükséges dolgaim kényszerítéséből az nemes Szabóles Vármegyében Szaláncz Monostor nevű puszta telek örökös jószághombeli részemet adtam ugyan azon meghnevezett Nemes Vármegyében Császár eő Felséghe. . . Hattház nevű szabad Hajdú Városban lakó vitézeknek, bizonyos úgy mint Száznegyven magyar forintban, Oly conditioval, hogy ha a meghnevezett pusztatelek részemet vagy magam személyem szerint, avagy Posteritásim házam népe. . . vagy penigh vér szerint való ágam ki akarnák az fellyűl meghnevezett vitézektől kezünkhöz váltani, különben ne cseleködhessünk, hanem legh elsőben az fellyűl megh irt summa pénzt azon vármegye egy Szolgabírája és egy Esküttye által kézhez adván tartozzanak viszont kezünkhöz bocsátani. Adom penigh minden erdeiével, szántóföldeivel, kaszáló rétivel, halászó vizeivel, malom helyeivel, és minden hozzá tartozó adpertinentiajival, és mind addig szabadosan és mindenek ellen bírhassák és bírják mint saiáttyokat, meddig azokat a megh irt mód és conditio szerint kezünkhöz nem válthattyuk. . . "

47 A Kékedi-féle birtokrészt a debreceni Bornemisza István veszi zálogba öt évre 1649-ben. Kékedi Balázs a Parlagiaktól reá maradt örökséget

; "mely Parlag, Monostor, Zelemér, Geszteréd, Acsád, Nádudvar, P. Ladány, Mártonfalva, Artánháza, Bozita és Sámson birtokrészek42 Uo.: No 47. Nagy Iván (Magyarország családai P-R, Bp. 1862. 125.) tévesen azt írja, hogy "1589-ben említett IV. Györgynek három leánya iktattatott be Parlagon (Leleszi konvent)." IV. György lányai Magdolna, Fruzsina és Anna (Dengelegi Miklősné) voltak. Az oklevél szerint a birtokba III. György leszármazottait iktatták be: Báthori Istvánná (Parlagi Bora) leányát (Urai Mihályné Báthori Zsuzsát), Kékedi Jánosné (Parlagi Erzsébet) fiát (Kékedi Györgyöt) és Csapi Lászlóné (Parlagi Anna) fiát (Csapi Jánost). 43 Zoltai, Ismeretlen részletek. . ., 120. 44 HBL IV.A 1021/IV./Í. No 61 és No 121. 45 H Fekete Péter: Hajdúböszörmény helyneveinek adattára. (Bp., 1959). 108. Az 1762. évi kéziratos térkép (DvT 17) a Szordas (Szurdos) és Harasztos északi részét ritkás erdőként ábrázolja. 46 HBL IV.A. 1021/IV./I. No 152. 47 Uo.: No 72. 83