A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Lévai Béla: Monostor birtoklástörténete

és temetkezőhelye, melyhez a birtokrészek eladásáig e családok mindegyikének öröklött joga volt, feltehetően a közös ős alapján. Érdekes és tanulságos volna megtudni, hogy a tótországi Kőrös megyében nagy uradalommal, falvakkal, várossal és várral rendelkező, országos méltóságokat viselő Apajok temetkeztek-e egyáltalán szegényes "ősi temetkezési helyükön", Monostoron!

12 A birtokvásárlásokon és -cseréken kívül Monostor középkori történetéről nagyon gyér ismereteink vannak. A pápai tizedjegyzékből tudjuk, hogy 1332-ben egyházának papját Izsáknak hívták, aki hat garas pápai tizedet fizetett.

13 1336-ban Keresztúri István egy ideig monostori udvarházában tartózkodott, s onnan tiltakozott az ellen, hogy felső-szabolcsi birtokának szomszédja Benk falu egy részét Endeshez csatolja.

14 Keresztúri István 1342-ben meghalt, s gyermekei nem lévén, hatalmas örökségén rokonai és idegen birtokszerzők kezdtek osztozkodni és pereskedni.

15 A vagyont Zsámboki Gilétfi Miklós nádor és testvérbátyja, János túróci főispán szerették volna megkaparintani. Királyi adománylevelet akartak szerezni Keresztúri István összes birtokaira. Mikor azonban "a váci káptalannal be akarták magukat az új birtokokba iktattatni, előálltak tiltakozásukkal mindazok, akiknek öröklési jogait a beiktatás sértené, vagyis a legközelebbi nemzetségi rokonok, kikre a birtokoknak az országos jogszokás szerint szállani kellett volna."

16 Gyorsan játszódhattak le az események, mert a két Gilétfi már 1342-ben megindította a pert a tiltakozó rokonok: egyfelől Bácskai András fiai Miklós (és fia János), László és András, másfelől Anarcsi Keled fia István fiai Berencsi Domokos, László és Keled ellen. (Tizenkét évvel korábban István ez utóbbiaknak adta el Berencs falut Monostor keleti feléért!) Bácskai Miklós, László és András Keresztúri Istvánnak másodunokatestvérei voltak. Ezt bizonyítja többek között Pál országbírónak 1346. február 14-én kelt ítéletlevele, a per legfontosabb okmá12 II. Apaj 1250-ben mint a sárvári monostor kegyura fordul elő. Vö.: Karácsonyi /.: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig II. Bp. 1901. 58. Szentpétay I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. füzet. Bp. 1927. No 931. A Keresztúriak tótországi birtokairól Csánki Dezső ír részletesen: Körös-megye a XV-ik században. (Bp., 1893) 11—12: (A Ludberg környéki uradalmakat) "déli irányban egy hármas jószágtest határolja, a Gut-Keled nemzetség egy ideszakadt ágának (Apaj utódainak) birtokában, mely a XV. században raszinya-keresztúri Apaj-fi és Bocskai (Bocskafi vagy éppen Bocska) nevet viselt. Középütt terült el Raszinya-Keresztúr avagy egyszerűen csak Raszinya város. Ennek részei a XV. század közepén mintegy 17 faluval együtt zálogban a Szelczei család kezére kerültek, mely aztán 1462-ben hasonló czímen a nádasdy Darabosoknak adta tovább. . . Ugyanitt a Bocskaiaknak Mátyás uralkodása végén — úgy látszik — erősségük is volt. . . A hozzátartozó falvak Raszinya város vidékétől észak-kelet felé egészen a Dráváig húzódtak, és a Dráva vidékén ugyané rokonságnak másik, mintegy hat faluból álló birtok-csoportjához csatlakoztak, melynek feje 1450 körül a mai Gyelekovecz és Légrád vidékén feküdt Kedhely kastély és helység volt. . . " Apajváráról (ma Opolja) Fügedi Eriknél olvashatunk: "1297 előtt (épült). Karácsonyi (II. 58.) I. Apajt (1231—35) tartja a vár építőjének, ennek azonban ellentmond, hogy az 1251, 1258 sőt 1269. évi határjárásnál (ÁÚO VII. 328., 484., RA 1199, ÁÚO X. 220) a várat még nem említik. Nincs róla szó 1284-ben (T. Smiciklas, II—

XIV. Zagrabiae, 1904—1916) sem, amikor a király Apaj fiainak részét biztosítja apjuk "birtokaiból". Nevéből ítélve azonban építése még Apaj életében (+1296 után) indult meg" (A sokszorosan átépített vár romjaiból ma csak a négyszögletes alaprajzú öregtorony középkori. (Fügedi: Vár és társadalom a 13—14. századi Magyaroszágon. (Bp., 1977. 99—100.) 13 Ysaak sacerdos de villa Monostor, (Vat. I. 1. 44.) Vö.: Györfjy, i. m. 645. 14 Zichy I. 484. 15 Keresztúry Istvánnak volt egy nővére, akit a Balogsemjén nembeli Kallói Simon vett feleségül. A források ezt a nőt hol Erzsébet, hol Margit, hol Ilona néven említik. 1319. január 18-án Apaj fia István a Nyírségben fekvő Szőlős (másképpen Apajtelke) nevű földjét nővére fiának, Kallói Miklósnak (Egidius fia Simon fia Miklósnak) adományozta. Anjou-kori Okmánytár I. 498., ill. A nagykállói Kállay-család levéltára I. (Bp., 1943) 29. Vö.: Mező András — Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. (Nyíregyháza, 1972). 28.: "1319-ben a Gutkeled nembeli Apaj fia István az Apagy és Napkor birtokok szomszédságában fekvő Szőlős, másképp Apajtelke földjét szintén a Balogsemjén nembeli Simon fia Miklósnak adta." 16 Eckhart, 35. 79