A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Lévai Béla: Monostor birtoklástörténete

nya, mely Lajos király 1365. évi másolatában maradt ránk. A Bácskaiak rokonságuk fokát nem kevesebb mint tíz vizsgálati jelentéssel igazolták: "ún. Mikes szlavón bán, a váradi, egri, szepesi, zágrábi és csázmai káptalan, a leleszi konvent, Zemplén és Szabolcs megye, valamint a király által még mindezeken kívül külön e célra kiküldött vizsgálók: András váradi püspök, Bereczk fia János szatmári főispán és Diószegi Dorog fia Péter fia Iwahun okleveleivel." Nehezebb volt a Berencsiek (Anarcsiak) örökösödési igényének jogosságát igazolni, ezért 1343. január 29-i perüket Pál országbíró kénytelen volt elhalasztani. Am a Berencsiek a váradi káptalannak, a Szatmár megyei, majd a Bereg megyei közgyűlésnek felterjesztett jelentésükkel hamarosan igazolták, hogy nagyapjuk (Anarcsi Keled) és Keresztúri Istvánnak az apja (II. Apaj) szintén első ízi unokatestvérek voltak, s "ágaik összekötő kapcsa egyéb közös birtokokon kívül Szóládmonostor kegyurasága" volt.

19 Mivel a Berencsiek is hat vizsgálati jelentéssel bizonyították rokonságuk igazi voltát, az országbíró az alpereseknek ítélte a pert, így azok hozzájuthattak az őket jogosan megillető gazdag örökséghez. Az ítéletből jogosan következtethetünk arra — s Eckhart már korábban is ezt tette —, hogy a Keresztúriaknak, Bácskaiaknak és Berencsieknek közös ükapjuk volt, mégpedig nem más, mint Miklós tótországi bán, aki 1240-ben még élt, s akkor az övéi voltak a szlavóniai, somogyi és nyíri birtokok, többek között Szóládmonostor kegyurasága is. Nem feladatunk annak vizsgálata, hogy a győztes alperesek hogyan osztoztak meg a hatalmas örökségen. Számunkra csupán az a lényeges, hogy 1346-ban Szóládmonostor (nagy része?) Berencsi Domokosé és a fivéréé, Lászlóé lett. A távolabbi rokonság és a Rozsályi család (Szentpál korábbi tulajdonosa) kimaradt a nagy pereskedésből. Szemmel láthatóan nem is tarthattak igényt Monostor birtokra. A Vay család levéltárában egy 1346-ban kelt oklevél arról a váratlan fejleményről tudósít bennünket, hogy Debreceni Dózsa nádor fiai, Jakab és Pál a Berencsieknek, "Keled unokáinak örök joga ellenére" elfoglalták "a magtalanul elhalt Gutkeled nemzetségbeli Istvánnak, Apay fiának birtokát", Szólátmonostort (Zolathmonustura).

21 Dózsa fiai nem sokáig maradtak Monostor birtokában, ha ugyan voltak benne valameddig! Keresztúri István nővére (Apaj leánya, Ilona, Kallói Orosi Simonnak a felesége) ugyanis nem tőlük, hanem Keled unokáitól, a Berencsiektől követelte az őt megillető leánynegyedet. 1349 júliusában már javában folyt a per, melyet azonban János borsodi főesperes, Miklós egri püspök vikáriusa Nagyboldogasszony ünnepének nyolcadára halasztott.

22 Augusztus 26-án újra elhalasztották a pert, melyben Kallói (Orosi) Simonnét Apaj leánya Margitnak (Margit vocata) nevezik.

23 János borsodi főesperes 1350. január 17-én hozott döntést a leánynegyed ügyében, mégpedig Kallói (Orosi) Simonné javára. A döntés értelmében Anarcsi Keled unokái (Berencsi Domokos és László) átadják Apajtelke birtokot Kallói (Orosi) Simonné fiainak, Imrének és Péternek, azonkívül Anarcs, Benk, Tiszamogyorós és Szóládmonostora nevű birtokaik után még negyven márkát fizetnek nekik.

24 Az egyezséget többször is megerősítették, többek között 1351. július 29-én a Karász közelében tartott megyegyűlésen: "Miklós nádor, a kunok bírája a Szabolcs és Bereg megyék részére tartott közgyűlésen felszólítja az egri káptalant, hogy az ő emberével küldjék ki megbízottjukat, s ezek iktassák be Orosi (de Urusy) Simon fiait: Imrét és Pétert Keled fia István fiainak: Lászlónak és Domonkosnak Apagy (Apag), Napkor és Se17 Berkeszi levéltár No 387. Vö.: Bunyitaty, i. m. II. k. 91: "Kemechei Mihály emberével a Gutkeled nemzetség tagjai közt megosztja Zolath monostorát Biharban, továbbá Onorch, Benk, Monyoros és Hymus falvakat Szabolcsban." Gr. Vay-család levéltára, 58. 18 Eckhart, 36. 19 Eckhart, 36. 20 Berkeszi levéltár, No263. 21 Gr. Vay-család levéltára, 58. Vö.: Bunyitay, 429. és Jakó. 304. 22 Kállay levéltár, No 987. 23 Kállay levéltár, No 996. 24 Kállay levéltár, No 1013. 80