A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odulakó madárfajok állományának vizsgálata a Hajdúsági Erdőspusztákon egy keményfa ligeterdőben

4. táblázat: Összefüggés a különböző időszakokban a széncinege (Pants major) nemek kormegoszlásai között a korrelációs hányadossal kifejezve: hím 1986—91 hím 1990 hím 1991 hím 1991 tel hím 1991 tél tojó 1986—91 0,998 tojó 1990 0,996 0,975 tojó 1991 0,947 0,888 0,993 tojó 1991 tél 0,317 0,131 0,439 0,974 tojó 1992 tél rrn 1 0,297 0,115 0,424 0,950 0,986 Mindhárom táblázatból kitűnik, hogy a spontán mintavétellel jelölt időszakokra (1990, 1991, 1986—91) jellemző kormegoszlások között szoros az összefüggés. Ugyanakkor a két téli, etetőhelynél jelölt állomány kormegoszlása szignifikánsan különbözik (chr-próba, n=6, chi -39,55, p < 0,001) a másik három időszakban tapasztalt kormegoszlástól, viszont a két téli időszak között minden esetben szoros a kapcsolat. A két nem közel 50—50%-os arányban van jelen a populációban, kivéve a téli időszakot, amikor a hímek nagyobb arányban jelennek meg. E jelenség okát a hímek nagyobb agresszivitásában és a rendelkezésre álló nagyobb táplálékforrás dominánsabb kihasználásában véljük felfedezni. A széncinege téli nagyobb túlélési ereje más vizsgálatokban is bizonyítást nyert (Fekete, 1990, Báldi, Csörgő, 1991). A széncinege populáció egyedszám becslése 1991-ben és 1992-ben téli időszakban Téli időszakban a cinegecsapatok populációinak megoszlása a biotópon belül kummulatív (ragályos) típust mutat {Southwood, 1984). A kora tavaszi fészkelési időszakban történő fészkelés, a fészkelőhelyek keresése az addig nagyobb területen kóborló cinegecsapatok felbomlását indítja el. A fészkelésre alkalmatlan téli táplálkozó helyekről (telepített akácosok fenyvesek, nádasok, tanyák környéke) a cinegék a kedvezőbb fészkelési lehetőségek érdekében nagyobb tömegben jelennek meg az öreg fákból álló keményfa ligeterdőkben, ahol hamarosan kialakulnak az egyes párok territóriumai. Ez különösen a szén- és kékcinegére igaz, mert a barátcinegék egy része télen is megtartja territóriumát (Haraszthy, 1984). A cinege populációkon belül a térbeni eloszlás egyenletessé válik. A fészkelési időszak kezdetére egy jól elhatárolható biotópban — mint jelen vizsgálati terület — a cinegepárok száma jelentősen megnövekedhet. Ezt támasztják alá a Jolly-Seber sztohasztikus módszerrel {Southwood, 1984) végzett számtásaink. A téli, valamint a kora tavaszi széncinege állományt az erdő egy pontján kialakított etetőhelynél becsültük meg. Megfigyeléseink szerint az etetőt az erdő minden pontjáról látogatták a cinegék. Az adatokat a Jolly-Seber féle sztohasztikus módszerrel értékeltük (5. táblázat). A sztohasztikus módszerek magukban hordozzák azt a hibát, hogy valamilyen objektív, véletlen esemény más irányba elviheti a folyamatot. Ez történt 1992 telén, az adatfelvétel során, amikor nagy volt a területre bevándorló madarak száma, és a visszafogások gyakorisága erősen különbözött az egyes jelölési napokon. 1992 telén hetenként szinkron rendszerű gyűrűzéseket folytattunk. A sztohasztikus módszer alkalmazásánál az egyes időszakokban a becsült populáció nagyságában jelentős fluktuáció mutatkozott. Ennek oka a nagyszámú jelöletlen bevándorló egyednek valószínűsíthető. Az 1991-es költési időszak elejére becsült populáció nagyság 25—30 pár. 1992 hasonló időszakában 30—32 pár. 40