A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (1881–1896)

Mellettük állt még egy néger festő műve és a Munkácsy ösztöndíjas Hans Temple: Munkácsy a Krisztus Pilátus előtt-cl festi című alkotása. John Wanamaker örökösei közkinccsé kívánták tenni a festményeket, ezért minden húsvéti szezonban a nagy átriumban függesztették ki.

28 //. A harmadik kép: az Ecce Homo (1896) Munkácsy 1887-től párizsi szalonképekct, holland modorú zsánerképeket festett tanítványai és pártfogoltjai (Rippl-Rónai József, Koroknyai Ottó, Szamossy László, Karlovszky Bertalan, Révész Imre) segítségével. A kisebb tájképek és portré megbízások mellett három nagy téma foglalkoztatta: a Sztrájk, a magyar országház számára készülő Honfoglalás és a bécsi Szépművészeti Múzeum mennyezetképe. Kádár Gábor Párizsban élő nyomdász beszélte rá a Krisztus téma trilógiává alakítására, az Ecce Homo megfestésére. Már 1892-től foglalkozott az ötlettel, de 1894-ben kezdett intenzív munkába. Talán ki akarta próbálni erejét, s még az is elképzelhető, hogy a Feszty-körkép sikere élesztette fel munkakedvét — a romokból. A kép csodával határos módon készült cl. A festő minden erejét összeszedve fejezte be a trilógiát. Krisztus modellje M. Antonikai volt, a zsidóké, farizeusoké kivándorláshoz készülődő lengyel, orosz férfiak. Vajon milyen belső és külső körülmények késztették arra, hogy az Ecce Ifomoval, és nem a feltámadás jelenetével zárja a trilógiát? Még annak idején, 1884-ben így írtak a magyar lapok: "most már új képre gondol, a feltámadásra, az eszme győzelmére"."' S most a feltámadás, a győzelem elmaradt. Talán nem túlzás, ha kora két politikai eseményére utalunk: a Dreyfusügyre és a Szántó Kovács János-perre. Az előbbivel a francia újságok, s különösképpen Anatolc France, az utóbbival a magyar lapok és feltehetőleg Tornyai János ismertette meg. Anatolc France a nyolcvanas évek végén többször is megfordult Munkácsyék szalonjában. 1982-ben jelent meg Ee Procurateur de Judée (Júdea helytartója) című novellája. Hősei L. Aelius Lamia és Poncius Pilátus, akik életük alkonyán találkozva felidézik egykori, Galileia provinciabcli élményeiket. Lamia emlékeztet egy "fiatal galaileai bűbájosra"; "Jézus volt a neve, názárethi volt, s már nem is tudom, miért, keresztre feszítették. Emlékszel erre az emberre, Poncius?" — kérdezte. Pilátus válasza: "Jézus? Názárethi Jézus? Nem emlékszem." Azt azonban elmondta, hogy a zsidók gyakran kérték, követelték tőle "valamelyik szerencsétlennek halálát, akinek a bűnét pedig nem tudtam felidézni, s akit éppen olyan bolondnak tartottam, mint vádlóit".

3 Anatole France ennek az ókori történetnek az elbeszélésével aktualizálni kívánt, kora égető gondjaira utalt. Nem véletlen, hogy e moralista író 1894-ben a Drcyfus-per legszenvedélyesebb harcosa, Zola társa lett. Részt vett az egyházpolitikai küzdelmekben, s közel jutott Strauss és Renan felfogásmődjához. Novellája közvetlenül hatott Nyikolaj Nyikolejevics Gc orosz festőművészre, aki 1892-ben festette Mi az igazság? című Pilátus-képét. Ha nem is ilyen közvetlenül, de érezhető Munkácsynál is Anatole France novellájának hatása, legalábbis témaválasztásában: abban, hogy a második találkozást festette meg, s így adott hangot szkepszisének, a jóról és rosszról tartott véleményének. Fgyre több igazságtalanságot látott maga körül, s egyre nagyobb részvétet érzett a veszélybe került nagy emberek iránt. Ilyen hatások után írta 1895-ben Szmrecsányi Miklósnak, hogy hozzáfogott az Ecce Homohoz:"... dolgoztam rajta kedvvel és mindig azon bizalommal, hogy édes testvére a régieknek... az eladási gondok és nyugtalanító küzdelmek munka közben úgy eltűntek, hogy rá sem gondoltam... szeretném, ha otthon maradna a kiállítás után, de azt is megvallom egész őszin28 N. N.: Two Great Pictures by Michael de Munkácsy. The Wanamaker Collection (Philadelphia, én. 1908. k.) 29 Az Egyetértés 1884 augusztus 29-i számában olvasható. 30 Idézet az 1918-ban, Kunfi Zsigmond fordításában megjelent novella 28. lapjáról. 384