A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (1881–1896)

tén, hogy alig merem reményleni, éspedig azért, mert a magyar kormány csak nemrég fizetett nagy összeget nekem egy művemért, tehát most másokon a sor..." 1895. december 26-án írta, ugyancsak Szmrecsányinak; ". . . habár az Ecce Homo, a legérzékenyebb sajnálatomra, nem lehet az összes magyar művészet fejlődésstádiumát jelző köztéren, a Műcsarnokban kiállítva, én onnan művésztársaim közül semmi esetre sem akarok hiányozni . . . Azon kell lennem, hogy a múzsák officiális csarnokában társaim között legalábbis tisztességes állást foglalhassak el. . . . mennyi hellyel és mily kondícióval rendelkezhetnék? . . . Hogy én mindezekről csak most beszélek, megvallom, onnan van, hogy először attul a pillanattul, midőn azon kétségek közepette, hogy lesz-e nekem méltó anyagom az ezredéves kiállításon szerepelni, az Ecce Homo kivitelét elhatároztam. A szó szoros értelmében minden gondolatomat, egész lényemet csak ennek szenteltem, mert először az idő telt, és kétséges volt, lehet-é még elkészíteni, de meg az is, ha sikerül-é? mert ki felelhet arról, hogy még a legszentebb ihletettség pillanatában is biztos lehet valamely mű sikerében. Bárcsak ne csalódnám reményemben, hogy az Ecce Homo meg fogja állni . . . ott, ahol lesz."

31 1896 március 7-én e^t írta Telepy Károlynak: ". . . Most teszem az utolsó vonásokat az Ecce Homo képen."

32 Pár nap múlva befejezte a képet, és nem "M. de Munkácsy", hanem "Munkácsy Mihály" szignóval látta el. Ezzel is jelezte, hogy hazájának szánta a Krisztus-képet, és hogy nem volt idegen tőle ekkor a hazatérés gondolata. A millenáris kiállítás idején a Feszty-körképpel vetekedő látványosság lett az Ecce Homo bemutatója. Az Andrássy út végén, a Belle-vue nevű mulató udvarán, kis görög temlomszerű pavilonban állították ki. Már ekkor köztudott volt Wlassics Gyula miniszter tárgyalása Munkácsyval a hazatérést illetően. Wlassics a magyar képzőművészet főfelügyelője címet szánta a festőnek. Még egyszer utoljára fényesen megünnepelték Munkácsyt, aki mintegy ködfátyolon át szemlélte a világot, s fogadta a hódolatot. Fogadások, estélyek követték egymást, amelyekről Chaplinnénak számolt be. Mint írta, megrendült egészségi állapota miatt elhatározta, hogy csak a legszükségesebbre vállalkozik, nehogy harcképtelennek tartsák. Az újságok tapintatosan, de szóltak betegségéről, egészségének és művészetének hanyatlásáról. A klérus képviselője. Kereszty Viktor a mű deheroizáló jellegét bírálta, mint írta: "a főalak nem felel meg eszményünknek".

33 A Hét ismeretlen kritikusa kifogásolta: "Munkácsynak nem kellett volna a képpel együtt beköszönnie. A viszontlátás öröme nem kedvez a kritikának." Kifogásolta a színek fakultságát, a zsúfoltságot, az újtestamentumtól elütő szellemet.

34 Az újságírók, kritikusok közül csak Bródy Sándor üdvözölte feltétel nélkül a képet, és kifejezte reményét, hogy Munkácsy és műve itthon marad.

35 Az itthonmaradás hírével voltak tele az újságok naponta, s a nagy festményről kimondták: "Párizsban festette, de már nekünk." A tömeg lelkesedése óriási volt, naponta 5000—7000 ember látogatta a csarnokot, ahol az Ecce Homo hatását egy tükör elhelyezésével fokozták. A kiállítási körülmények, a vásárinak is mondható propaganda egyenrangúvá tette Munkácsy Ecce Homoját a már említett Feszty-körképpel, a Feszty Körkép Társaság által fogadott jeruzsálemi körképekkel és az ugyanakkor látható lengyel csataképpel, Jan Styka körképével.

36 El kell ismernünk, hogy Kádár Gábor szervezési készsége semmivel sem marad alatta Sedelmeyerének. Nagy színes plakátot és reprodukciókat nyomtatott, és folyamatosan hirdette a kiállítást, naponta, a vidéki lapokban is. Összesen 315 000 ember látta az Ecce Homol Buda31 MMVL. 241—242. sz. levele. 32 MMVL. 240. sz. 33 Új Magyar Sión, 1896. X. 379. 34 A Hét, 1986. VII. 287. 35 B. S.: Munkácsy új képe = Új Idők, 1896. 445—46. 36 Az első panoráma képet 1792-ben állították ki Londonban. Ettől kezdve terjedt el a rotunda és a dioráma (tehát körkép előtt dioráma makett) együtteseként a panoráma, amely zömmel 1600—1800 m -es, 14—15 m magas, 110—120 m széles volt. Ilyen nagy volt a Feszty körkép, amelynek nemcsak Budapesten, hanem Londonban is nagy sikere volt. Ma is látható Wroclawban Jan Styka Raclawicei csata képe. Munkácsy művei nem panoráma képek, de használták ezt a jelzőt vele kapcsolatban. 385