A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (1881–1896)

így mondják magyarul azt, hogy viva — kiáltozzák a festők, költők, újságírók, papok, politikusok mindenütt, ahol megjelenik Munkácsy." Bemutatja a múltat, Munkácsy keserves gyermek- és ifjúkorát,. Magyarországot, s megemlíti Liszt, Petőfi és Kossuth nevét. Ezt követően két Munkácsy-festményt és annak hőseit hasonlítja össze (a Siralomházat és a Krisztus Pilátus előttei), s mindkettőben saját szabadságeszméi megtestesülését ünnepli. Rajonsása, együttérzése jeleként több példányban meg is vette Waltner metszetét barátai számára. Munkácsy 1887. január elején tért haza, Sedelmeyer pedig szorgalmasan küldte és adta el — valószínűleg Wanamaker követítésével — Munkácsy képeit. így került amerikai tulajdonba a szalonképek, a holland modorú életképek sora 1886—87-ben. Vásárlói voltak — többek között — Charles Smith, Jay Gould, L. Roth, M. Fiske, A. Wilson (New York), Potter-Palmer (Chicago), Oliver Ames (Boston). Ekkor került a Metropolitan Museum of Artba a Zálogház. Ez a siker, valamint a Wanamakerrel kialakult üzleti kapcsolat biztosítékot jelentett Sedelmeyernek arra, hogy kiküldje a Golgotát is. Tudta, hogy nem kell visszahozni ezt sem, mert a Krisztus Pilátus előttet — Colpachon tett látogatásakor — már megvette Wanamaker 600 000 frankért (120 000 dollár), s megkezdte bemutatását Amerika kiállítótermeiben, templomaiban. 1887-ben megérkezett a Golgota (Christ on Calvary címmel) és a Mozart halála (ezt Rüssel Alger detroiti milliomos vásárolta meg.) A Golgota bemutatója, 1887 októberében ugyancsak New Yorkban, a Tabernacle kiállítóhelyiségében volt. Több tízezer példány kelt el Koepping rézkarcából, amelynek darabja háromféle méretben 30—125 dollár volt. John Wanamaker e sikersorozat után megvásárolta a Golgotát is 500 000 frankért (100 000 dollár).

26 Mint később elmondta: Sedelmeyer "a Brodway Tabernacleban, templomi környezetben, ünnepies épületben állította ki" az első Krisztus képet. "Belépek a tabernáculumba, két-háromszáz térdelő embert látok a kép előtt. Halk mormolás . . . Kezükben a biblia . . . Imádkoznak . . . Sírnak . . . Idegenül állok a környezetben. Első pillanatban nem éreztem semmi nagyságot, meghatottságot... Nem értettem a tömeget s éppen ezért érdekelni kezdett a kép s még jobban érdekelt a hatása. Másnap újra elmentem . . . Ugyanolyan tömeg, ugyanolyan jelenetek . .. Kérdeztem magamtól: — Mi van veled? Miért nem sírsz te is? Harmadnap megint ezt láttam, ezt kérdeztem magamtól .. . Azután hazamentem s nézegetni kezdtem a többi Krisztus-képet... Valahogyan elém kerültek Dóré és Benjamin West Krisztusai... És ekkor egyszerre megértettem ... Az ő krisztusaik lágyak, ideáliasak, nőiesek, a Munkácsy Krisztusa ember . . . Szenvedő, fáradt, szomorú ember, a nyakán ráncok . . . Látszik rajta, hogy előtte való éjszaka nem aludt, gyalog, elcsigázva jött Gettsemanból . . . Ember, aki az emberiségért meghal . . . Erre eszméltem rá."

27 A két festményt Lindenhurst nevű vidéki házában tartotta Jenkinstownban. Egyszer engedte vissza Európába azokat: az 1889 évi párizsi világkiállításra, ahol érmet kaptak. A másik világkiállítás, amelyen szerepelt a két mű, az Amerika felfedezésének 400. évfordulóját ünneplő chicagói volt. John Wanamaker vidéki képtárában tűz ütött ki 1907 február 8-án. Ekkor azt az utasítást adta telefonon, hogy először a két Munkácsy festményt mentsék vakkeretükből kivágva, a hóra dobva. Az addigi 70—80 alkalommal történt csomagolás, utazás után ez volt a legnagyobb "megrázkódtatás" a Golgota történetében. 1907—1910 között történt a többékevésbé szakszerű restaurálás, pótlás. 1911-ben W. Howard Taft elnök nyitotta meg Philadelphiában a híres Wanamaker-store-t, amelynek ötezer alkalmazottja volt. A nyolcadik emeleten külön képtárat alakított ki a tulajdonos, s itt helyezte el egymással szemben a két nagy festményt. 25 Salvador Bueno: Jose Marti Munkácsyról = Művészet XVI. évf. (1975) 11. sz. 45. 26 A 120 és 100 000 dollárt a Vasárnapi Újság közölte (1888. 32. sz. 533.), Maas viszont 175 000 és 160 000 dollárról ír, ami a mai árakon másfél millió dollár. 27 Pásztor Árpád: Wanamaker Munkácsyról = Új Idők, 1914. 158. 383