A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (1881–1896)

gást valló Friedrich David Strauss művét, az 1835-ben kiadott Jézus életé-i. Krisztusnak, a galileai ács fiának, az embernek történetét írták meg mindketten, elvetve a bibliai csodák lehetőségét. Abban különbözött felfogásuk, hogy Renan magasztosabbnak mutatta be hősét, mint Strauss. Megfosztotta ugyan isteni glóriájától, de a legnemesebb, legfelemelőbb tulajdonságokkal ruházta fel. Az egyház kizárta soraiból, de olvasói jórésze egy új életérzés kifejezőjeként ünnepelte. Könyvének meghatározó szerepe lett a századvég filozófiájára, irodalmára, művészetére. E hatások ellenére a Krisztus téma ötletét Kari Sedelmeyer egyértelműen közös megbeszéléseiknek, vagyis inkább saját sugallatának tartotta, amikor így emlékezett meg egy nagy téma közös kereséséről: "Miért ne válasszuk rögtön minden idők legnagyobb vértanúját, Krisztust, az istenembert, aki az egész emberiségért halt meg: Egy jelenetet szenvedésének történetéből?" Munkácsy meghökkent: "Igen, de hiszen ez egy szentkép lenne, amit már ezerszer megfestettek! Hogyan lehetne e tárgyból valami újat alkotni?" Sedelmeyer 1880 tavaszára datálta a beszélgetést, Munkácsy azonban 1879-ben, vagy inkább már 1878-ban foglalkozott a témával. Ezt igazolják rajzai. A Milton körútja során Munkácsy már a nagy Krisztus képre készült. Megnézte München, Bécs, London múzeumait, habár a képtárak mindig kimerítették. 1880. június 4-én írta Cecile-nek Londonból: "Nagyon fárasztó itt eligazodni és az egyik képtárból a másikba szaladni. . . Láttam a Royal Academyt, festményem jó benyomást tesz a többé-kevésbé különös dolgok között".

5 1880 július 3-án Párizsból írta feleségének, a Colpachon nyaraló Cecile-nek, hogy belekezdett a nagy képbe, egy kiváló modellt talált az egyik zsidóhoz. Panaszkodott a nagy melegre, de rendületlenül dolgozott. Ebben az állapotban látta őt, műterme földszintjén dolgozva Fritz von Uhde, aki később így idézte a lázas munkát: "Rendkívüli termékenyítő volt látni, mily biztonsággal rakta a legvilágosabb fényeket a bitumen-aláfestésére, s mint festette aztán tele lassankint és világosan az egész alakot. . . Szívvel-lélekkel ott csüngött a munkáján. Az óriási vásznon igazi elemében volt. Az aláfestésnél valósággal kéjelgett a bitumenben; magából kikelve, tűzzel rohant a munkába . . . felgyűrt ingujjal mint egy mázolólegény, tombolt ide-oda a képen, míg végre a türelmetlenségtől lebírva puszta kézzel markolt a festékbe és egyre szélesebb foltokban alakította a képet. Megesett, hogy aztán ebben az állapotban átment a szomszédjához, egy öreg francia festőhöz, hogy egy kis szuszhoz jusson".

6 Ez a festő, grafikus Gustave Dóré (1832—1883) volt. 1880 július közepén Munkácsynak meg kellett szakítania a lázas munkát, mert fürdőkúrára kényszerült. Feleségének írta Karlsbadból, augusztus 28-án ". . . sokszor gondolok Kr. ómra. Azért gondolok rá, mert nem lehet tőle szabadulnom, mint egy felöltőtől, melyet levetünk, ha melegünk van és felveszünk egy félórával később, nem lehet egy olyan eszmétől, melyben egy idő óta élünk és amelyben minden áron el akarunk mélyedni" .. . nem szabad, hogy az ember hosszú ideig hagyja hűlni azt a kis inspirációt, amije van, mert nincs más olyan érzékeny és gyöngye láng, mint az inspiráció, melynek az ember sohasem sejtheti tartalmát, és amelynek irányát a legkisebb fuvallat is kitérítheti". Szeptember végén folytatta a nagy képet, mert közben apróbb megbízásoknak tett eleget: kellett a pénz az Avenue de Villers-en épülő palotájukhoz. Miközben a kőművesekkel bajlódott, ezt írta Cecile-nek: "Holnap megkezdem a munkát Krisztusomon. Furcsa, hogy újra teljesen bele kell élnem magam ebbe a gondolatkörbe, amelynek majdnem elvesztettem már 4 Idézi Végvári Lajos 1958-as monográfiája, 211. p. Ld. még Meiler Simon: Munkácsy vázlatrajzai a Krisztus Pilátus előtt-höz c. tanulmányát=OM. Szépművészeti Múzeum évkönyvei, 1927—28. V. kötet, 163—170. p. 5 107—109-es, 111-114-es és 121. sz. levele foglalkozik az első képpel (MMVL) 6 Idézi Lyka Károly 1964-es monográfiája, 16. p. 370