A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Fehér Ágnes: A kisegyházi közösségek a szociológiai vizsgálatok tükrében

Fehér Agnes A kisegyházi közösségek a szociológiai vizsgálatok tükrében A kisegyházi közösségek szociológiai kutatása speciális vizsgálatokat és felméréseket követel. Mi indokolja ezeket a szokványostól eltérő vizsgálatokat? A kisegyházak (továbbiakban: szabadegyházak) esetében például a tagsági státus egy olyan kategória, mely nem tisztázható egyértelműen. Ugyanis az egyes szabadegyházaknál a tagsági viszony kritéruma más és más, így ennek a kategóriának a behatárolása is széles skálán mozog. A teljes jogú tagság mellett számítanunk kell a kisegyházaknál a családtagokra, a szimpatizánsokra (akik később taggá válhatnak), valamint az érdeklődőkre és barátokra. A tagsági viszony tehát egy meglehetősen elmosódó kategória. Általában a szabadegyházak a felnőttkeresztséget fogadják el a tagsági viszony kritérumaként. Az sem mindegy, hogy az előző felekezet, amelyből kiléptek történeti egyházi, vagy szabadegyházi közösség volt-e? Tehát a felmérés, ill. a feldolgozás során feltétlenül egy formális logikát kell alkalmazni; vagyis nem egyértelműen a felnőttkeresztséget kell alapként tekinteni, hanem inkább a gyülekezet véleményét arra vonatkozóan, hogy kit fogad el teljes jogú tagjának az adott vallási csoport. A felmérés módszeréül a megfigyelés ill. a közvetlen interjú formáját célszerű választani, ugyanis tesztlapok, kérdőívek kitöltését az adott anyaggyűjtési szituáció nem teszi lehetővé. A feldolgozott, már értékelt anyagban az egyes szabadegyházak által alkalmazott terminus technikusokat ajánlatos használni. A szabadegyházi közösségek bármilyen szempontú vizsgálatánál mindenekelőtt azt a tényt kell kiindulási pontnak venni, hogy olyan csoportokról van szó, amelyek nem társadalmilag vannak szervezve, hanem kizárólag az egyén döntésétől, szabad akaratától függ az, hogy az adott vallási csoporthoz tartozni akar, vagy sem. Amennyiben tagjává válik valamelyik vallási csoportnak, a továbbiakban ennek a mikroközösségnek a normáit, értékrendjét kell figyelembe vennie, és ezeknek a szabályoknak a betartása elsődleges szemponttá válik az egyén életében. A szabadegyházaknál izgalmas kérdés az életmód, az életvitel alakulása, kifejeződési formája. Ez kisegyházak esetében különösen jól érzékelhető, ugyanis a vallásgyakorlat módját itt sokszor speciális, az adott egyház teológiája által determinált előírások, rendszabályok kötik. Szabadegyházaknál a vallásgyakorlat módja, alkalmai, rendje jóval szorosabb és kötöttebb, mint a történeti egyházak esetében. Az életmód, életvitel kérdései mellett külön ki kell emelnünk a viselkedési normák szerepét is. A szabadegyházi közösségek viselkedési normarendszere nagyfokú tradícionalizmust hordoz magában. A tagok jól ismerik ezt a hosszú időn keresztül kiforrott értékrendet, és maximálisan alkalmazkodnak ennek szabályainak a betartásához. A társadalom minden osztályának, rétegeinek megvannak a maguk viselkedési szabályai. Az egyén több ilyen csoportba is tartozhat, ami kompromisszumokra és semlegesítésre is vezethet — állapítja meg W. G. Sumner a nagy amerikai szociálantropológus. Ez a megjegyzés különösen érvényes, és találó a kisegyházi közösségek tagjainak életére, akiknek gyakran különböző elvárásoknak kell megfelelniük: egyrészt a munkahely, ill. a tágabb értelemben vett környezet és vallási csoportjuk igényeinek. Újabb lényeges szempontot képvisel a felekezeti 361