A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Vajda Mária: Gesztusnyelv. A nem-verbális közlések egyik formájáról: a járásról

Közismert, hogy érzékelhető eltéréseket tartalmaz a nagyobb életkori kategóriák járása is. A járni kezdő kisgyermek járástechnikáját például szinte mindenütt csak a fizikuma befolyásolja. Amikor járni kezd a gyermek, rendszerint kissé kifelé fordítja a lábát, majd fokozatosan mindinkább befelé. Némelyik gyermek eleinte teljesen kifordítja a lábát, mint Charlie Chaplin a régi filmeken, később aztán már csak egész kicsit "csámpázik" kifelé. Járás közben terpeszt, karját széttárja az egyensúlyozás megkönnyítésére. Az átlagos gyermek eleinte csámpázva jár, később pedig majdnem párhuzamosan tartja a két lábfejét járás közben. Amelyik kisgyermek viszont már kezdettől párhuzamosan tartja a lábfejét, az később rendszerint kissé befelé fordított lábbal jár. A befelé "csámpázás" és a "karikaláb" gyakran együtt jár.

35 Érdekes elvont gondolatokat fogalmazott meg kétéves unokája mozgása, járásmődja kapcsán Veres Péter: "Menni már tud, hű de tud, és ezért mindig menni akar: a helyváltoztatás neki maga a szabadság. Nem oda menni, ahová viszik, hanem ahova ő kívánkozik. Jő lábai vannak, takaros kis lábak, ezek még igazi lábak, menésre valók. [. . .] de éppen, mert a járás nála még nem méltóság és nem szerepjátszás, hát inkább szalad, mint lépked. Szalad, mint szalad a kiskutya, uzsgyi, szalad a kismacska, ha a nagy kutyát meglátja, mint a kiscsirke ha az anyja hívja, vagy a nagy fekete madár, a héja árnyékát a földön elsuhanni látja [. . .]."

3 "A nagyok lábában már ott lehet a gőg, a beképzeltség (a legényekében), az affektálás, a hímhódítás (a lányokéban), a feszesseg (a rangbeliekében), de a reménytelenség (a papucskormány alatt élőkében), a magaelhagyás (a szerelemszegényckbcn), még a csámpásság is (az életfáradtakban) és minden."

3 Vagyis a járást, mint mozgást számtalan tényező motiválja. A járást befolyásoló életkori sajátosságok sem vizsgálhatók, különíthetők el vegytisztán, hiszen befolyásolja az egyéni hajlam, jellem, tükröződik benne az érzelmi telítettség, a szerepjátszás, stb. A hódmezővásárhelyi tanyák parasztságának életét feltáró Nagy Gyulának úttörőmódon arra is kiterjedt a figyelme, hogy a különböző életkorokra jellemző, eltérő járásmódot is felvázolja.

38 Az alábbiakban az ő megállapításai következnek. Tizennégy éves korban a lányok járása ringó lett. Gyerekes tulajdonságaikat többnyire elhagyják, nem tekintgetnek sűrűn hátra, hanem egyenesen mennek.

39 A suttyó, surbankó legény egyenes tartású, friss mozgású.

40 A katonaviselt ember erélyesebben, katonásabban lépett.

41 A vénasszony alakja töpörödött, járása bizonytalan.

42 Megváltoztatta az asszonyok járását, testtartását a terhesség is. A régi ritmus megszűnt, vontatottá vált a járás, nehezebben mozgott, "már nem ugrott sehova se." Tartása legtöbbnek a nagy teher következményeképpen deréktól felfele inkább hátrafelé hajlott.

43 Szépségideál Az egyes emberek járásmődját, mozgását, testtartását befolyásolta az adott közösség szépségideálja, vagyis az, amit az adott társadalom normái szerint általánosan szépnek, tetszetősnek mondtak.

4 A test arányai és az egész egyén mozdulatkultúrája egyaránt igen fontos. Ezeknek az íratlan közösségi elvárásoknak a társadalmi szocializáció során — a fizikai tulajdonságok szabta lehetőségek között mindenki igyekezett megfelelni. Már a gyerekeknél általános kívánalom volt, hogy ne legyen se kacsázó, se csámpás a menés. E hibákat pontosan ki lehetett olvasni a téli hóban vagy az eső áztatta földön hagyott lábnyomokból. A cipőnyom 35 Dr. Benjamin Spock: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés. (Bp., 1977) 292—293 36 Veres P. 1969. i. m. 227—228. 37 Veres P. 1969. i. m. 227. 38 Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (Békéscsaba, 1975) 456—461. 39 Nagy Gy. 1975. i. m. 457. 40 Nagy Gy. 1975. i. m. 459. 41 Nagy Gy. 1975. i. m. 459. 42 Nagy Gy. 1975. i. m. 459. 43 Nagy Gy. 1975. i. m. 458. 44 vö.: Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 7—8. 351