A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Vajda Mária: Gesztusnyelv. A nem-verbális közlések egyik formájáról: a járásról

az utánalépdelésscl ..." — olvashatjuk a férfi után kullogás kellemetlen következményeit Győry Klára híressé vált paraszti önéletírásában.

26 A századfordulói Szeged monográfusa Kovács János a férji tekintélyelvről szólva ekként ír: A férj az úr a háznál, "előtte a házba, a szobába belépni még a feleségnek sem szabad, nem illik." A férj "bár szeretetteljes becsüléssel volt a felesége iránt, de akárhova mentek, mindig ő ment elül, az asszony pedig utána, még ha látogatóba menve léptek is be valahová, mindig az ember, a férj lépett be először, [. . .] így hozta magával a szokás és a régi jogokon alapuló böcsület, mert ha véletlenül valahol az asszony lépett be előbb a szobába, nyomban rátámadtak: "hát té hátadon hordod az uradat te!"

28 Nemcsak a házas embereknek, hanem a legényeknek is kijárt ez a nőkkel szembeni elsőbbség. Pl. ha a legény táncra kérte fel a leányt, "a leány megy a legény után, ki előtte lépkedve, vagy táncmozdulatokkal nagy kevélyen halad a sátor alá, hol táncra fogódzanak össze."

29 Szerepjátszás A járásban tükröződik bizonyos fokú szerepjátszás is, melyet a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely szerinti különbségek, sok esetben a vélt vagy valódi társadalmi elvárások, egyéni hajlam, tulajdonságok stb. vezérelnek. Nagyon jellemző idevonatkozóan Veres Péternek az írása: "Hogy tehát 'közéleti tényezővé' lettem, azt én is éreztem, még az idegrendszeremben is. Azelőtt bár már írónak számítottam, úgy ballagtam a debreceni vagy pesti, de akárholvaló utcán is, mint bármely más ember: eszembe se jutott, hogy rám-rám néznek és felismernek, tehát ,képet' mutassak. Most már nem hagyhattam el magamat egy pillanatra sem. Ha az Országházból gyalog mentem haza a közelben lévő minisztériumba, úgy kellett lépkednem, mint egy pártelnöknek és miniszternek,

31 nehogy elengedjem magam, és csak elcsoszogjak, mint egy fáradt paraszt, — elvégre ötvenéves múltam —, . . . " Nagyon plasztikusan ír a nemi szerep járásban való megnyilatkozásáról Herczeg Ferenc, a századforduló jellegzetes pesti polgári nő alakját, ekkép örökítve meg: "Ami a Nőt illeti, ő akkoriban malomkeréknyi nagy kalapot és selyem alsószoknyát viselt, az utóbbinak az volt a kötelessége, hogy járás közben ingerlőén suhogjon. Egyébként hosszan ringó, az akkori szakkifejezés szerint, 'mártogató lépésekkel' járt az utcán. Nem mindig mártogatott, csak olyankor, ha érdemes volt. Például: rendes lépésekkel jött a néptelen mellékutcából, de rögtön mártogatni kezdett, mihelyt befordult a Váci utcába."

3 — Akkor már érdemes volt, akkor már kellett egy kis rájátszás a fürkésző férfiszemek össztüzében. Vagy felidézhetnénk — akár napjaink gyakorlatából is — a hódító hím színeváltozását. Allan Pease írja

33 az udvarlási gesztusok kapcsán, hogy bizonyos fiziológiás változások mennek végbe az emberben, amikor valaki ellenkező nemű egyénnel kerül össze, és ez kihat testtartására és járására is. Szerinte a változások a strandon figyelhetők meg a legtökéletesebben, amikor egy férfi meg egy nő tart egymás felé. Ilyenkor pl. a mellkas kidomborodik, a gyomor automatikusan behúzódik, görnyedt, pocakos tartás nincs többé, a test egyenes tartást vesz fel, és az egyént fiatalosabb megjelenés jellemzi. Életkori sajátosságok "Amíg én lány voltam, Szabad madár voltam, Jártam frissen, szépen, Mint a nap az égen." — hirdeti a pusztafalui (Abaúj—Torna m.) lakodalmi ének.

34 26 Győri Klára: Kiszáradt az én örömem zöld fája (Bukarest, 1975) 140. 27 Kovács János: Szeged és népe (Szeged, 1901) 2/7. 28 Kovács J: 1901. i. m. 179—180. 29 Kovács J: 1901. i. m. 323. 30 Veres Péter: Őszi változatok (Bp., 1969) 222. 31 Veres Péter a Nemzeti Paraszt Párt elnöke, újjáépítési-, majd honvédelmi miniszter volt. 32 Herczeg Ferenc: Emlékezései (a bevezetőt írta és a szöveget gondozta Németh G Béla, (Bp., 1985) 253. 33 Allan Pease 1989. i. m. 118. 34 Magyar Népzene Tára IV/A k. (Bp., 1955) 144. Kiss L. gyűjtése 350