A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)
Néprajz - Vajda Mária: Gesztusnyelv. A nem-verbális közlések egyik formájáról: a járásról
pos szállítási gyakorlat volt —, napjainkig ismeretes a Dunántúl egész területén (Pilis és Gerecse kivételével), s az Erdélyi medencében. A teherhordásnak ez a nők által végzett módja egyenes tartást, kissé merev, de ugyanakkor szép, ritmikus járást kíván meg, s ez a körülmény szoros összefüggésben van az itt élő nők sudár, délceg tartásával. Szlovákiában és a magyar nyelvterület északi részén, az emberi erővel történő teherhordás uralkodó módja a háton való batyuzás, 19 melynek velejárója a görnyedt testtartás, leszorított mellkas. Ezért a sokat batyuzó asszonyoknál gyakoriak a tüdőelváltozások, a szív- és visszérpanaszok, járásukat és testtartásukat is károsan befolyásolja a batyuzás. Társadalmi különbségek A társadalmi hierarchiában elfoglalt hely szerinti különbségek lenyomata jól érzékelhető a viselkedésben, mozgáskultúrában. "A gazdag, ha sánta is, kevélyen járhat" — olvashatjuk Dugonicsnál. 2 " A testi fogyatékosságot ellensúlyozza a vagyon adta hatalom. Az erősen tagolt paraszti társadalomban, egy falun belül is jól látható különbségek vannak, és minden ponton érzi mindenki, s nemcsak a valódi kiszolgáltatottság mértékében, hanem egyszerűen ahogy végig megy a falun. 21 "Minél feljebb megyünk azonban a társadalmi ranglétrán, annál csöndesebbé és annál fáradtabbá látjuk válni a magyart. Már a falu gazdái módosabban járnak, lassabban rakják a lábukat, s kimértebben mozognak . . . Minél nagyobb vagyona van egy családnak, annál súlyosabb a lelkiállapota" — írja Móricz Zsigmond A magyar nép ezer arcában. 22 A patriarchális családban a férfi és nő személyes viszonyát nem tekintették egyenrangúnak, cgyenjogúnak. A két nem közti biológiai, társadalmi különbségek a férfi elsőbbségét a formális érintkezésben is megalapozták. A XIX. század végéig utcán házaspár nem ment egymás mellett; három lépéssel lemaradva ment az asszony férje után. Az egymás mellett menők rendhagyó viselkedése a megbontránkoztatáson túl arra a következtetésre adott alkalmat, hogy a társadalmilag elfogadott hierarchia felborult. 3 Orbán Balázs tudósított arról, hogy a hétfalusi csángóknál, — ahogy ezt más helyekről is leírták —, mindig a férfi ment elől, s a felesége utána, ezzel is bizonyítván a világ előtt, hogy a "férji tekintély sértetlenül megőriztetik". S bár a papok, tanítók többször megpróbálták ezt megváltoztatni, megkísérelve "az egymás melletti menetelt behozni", de mindhiába, mert éppen az asszonyok voltak azok, akik ezt elhárították. Ahogyan egyikőjük megfogalmazta, "miként tudhatná ő az urát, emberét az elémenéssel a világ előtt megszégyeníteni". 24 Később azonban már egymás mellett jártak, sőt a századforduló óta össze is karoltak. Ez természetesen a hagyományos falusi rendben forradalmi újítás lehetett." A mezőségi Széken is "ősidőktől fogva a férfi az első". IIa mezei munkára mennek "megy elől a gazda, a feleség nyomába lépdel, [. . .] IIa ünnepnap mennek a templomba, ha rokonhoz, a férfi megy elől, a feleség csak utána, s így én is jaj de sok büdös levegőt, kellemetlen hangot kellett elszenvedjek 19 Gunda Béla: Ludovy transport v Zakaeovciach = Slovensky Narodopis, 1955. 155—212.; Paládi-Kovács Attila: Batyuzó lepedők és elnevezésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. In; Herman Ottó Múzeum Evkönyve XII. 1973. 431—451.; Fülemile Ágnes: Batyuzó matyó asszonyok. In: A Duna menti népek hagyományos műveltsége (Bp., 1991) 379—384. 20 Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások (Szeged, 1820) 21 vö.: Losonczi Agnes: Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben (Bp., 1977) 193.; Tárkány Szűcs Ernő szerint Mártélyon (Csongrád m.) más a járása a reformátusoknak és a katolikusoknak. Emögött társadalmi különbségek is húzódnak (a gazdák inkább reformátusok, a szegényebbek: részesek, napszámosok, béresek nagyjából katolikusok). Tárkány Szűcs Ernő: Mártély népi jogélete. (Kolozsvár, 1944) 61. 22 Móricz Zsigmond: A magyar nép ezer arca, Magyarok (Bp., 1912) 23 Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 574. A terhet is az asszony cipelte, lemaradva a férj háta mögött, vö.: Fél Edit: Kocs 1936-ban (Bp., 1941) 7. 24 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi, s népismereti szempontból. VI. Barcaság. (Pest, 1873) 153. 25 vö.: Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások (Bp., 1981) 413. 349
