A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Surányi Béla: A szántóföldi növénytermesztés szerkezete Debrecen mezőgazdaságában (1920–1990)

Debrecen szántóterületéből az ugar részesedése: év ! százalékos ar ány forrás 1923 2,6 MStÉ. Bp., 1927. 74. o. 1924 2,2 uo. 1925 2,7 ua.: 75. o. 1936—38 1,4 MStÉ. Bp., 1939. 84. o. 1939—1946 2,0 MStÉ. Bp., 1948. 76. o. Az országos átlag 1934-1946 között: 1934 2,2 MStÉ. Bp., 1939. 88. o. 1938 1,9 uo. 1939 1,8 MStÉ. Bp., 1948. 77—78. o. 1940 4J uo. 1941 8,8 uo. 1945 13,9 uo. 1946 6,1 uo. 1945-öt követően, a megváltozott politikai viszonyok miatt, különösen 1948 után, az ugar arányáról szemérmesen hallgatnak a statisztikai adatok, hiszen a termeléscentrikussá tett magyar társadalom nem szerezhetett tudomást a múlt e "csökevényéről". De a későbbiekben sem illett bele a mennyiségi szemléletbe, így csak becslésre lehet hagyatkozni, amelynek értéke valószínűleg 0,5—1,5% között volt. Az elmúlt évtizedekben alapelvként fogalmazódott meg, hogy lehetőleg minden művelhető területen folyjon termelés. Elvileg erre szükség volt, mivel 1950 után felgyorsult az a folyamat, ameynek eredményeként csökkent a mezőgazdasági terűlei. A gyakorlatban viszont ez a szemellenzős gazdaságpolitika egyik láncszemének tekinthető. 1980-ban Debrecen®* és környékén, valamint Hajdú-Bihar megyében a csökkenés mértéke 9— 10% között mozgott, tehát messze elmaradt Pest vagy Veszprém megye 17—21,9%-os arányától. Kedvezőtlenebb a kép, ha a művelés alól kivett teriilet növekedési ütemét nézzük, amelyben már "előkelő helyet" foglalt el Debrecen és a megye. Az agrotechnika fejlődése Szemrehányóan állapítja meg Rácz Lajos 1 az 1930-as évek elején, hogy még mindig időszerű Szűcs Mihály félévszázaddal korábban tett megállapítása, miszerint a debreceni gazdák kb. fele tudja csak földjét trágyázni, elsősorban azok, akik megfelelő létszámú állattal rendelkeznek. Bár némi haladás tapasztalható volt e téren, a talajerővisszapótlás technikai háttere egy helyben topogott. Különösen hiányoztak a szakszerű trágyatelepek. A 20. század első harmadában tovább divot a trágya elégetése. A talajok "kiéltek", amelyet nem ellensúlyozott változatos vetésforgó. Csak szükség megoldás a fekália térnyerése, amelyből pl. 1927-ben kb. 10 000 tonnát használtak föl. A talaj táperejének visszapótlásában uralkodó szemlélet nem 80 Hajdú: Miklós: Termőföld-természeti erőforrások. In.: A szántóföldi növénytermesztés átalakulása Magyarországon (1950—1980) (Bp., 1987.) 77—78. Lásd később: Hajdú (1987). Lásd még: A magyar mezőgazdaság agroökológiai potenciálja az ezredfordulón. (Szerk.: Láng István—Csete László—Hornos Zsolt. Bp., 1983.) 59—61.: az ország szántóterülete az 1970-es évek végére/bázis: 1935/13,6%-kal, a mezőgazdasági terület 12,1%-kal csökkent, az erdő 43,6%-os, a művelés alól kivett földterület — sajnos — közel 70%-os egyidejű növekedésével. 81 Rácz Lajos: Debrecen mezőgazdasága. In.: Debrecen sz.kir.város. Db., 1931. 281—82. Lásd később: Debrecen (1931). 239