A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Surányi Béla: A szántóföldi növénytermesztés szerkezete Debrecen mezőgazdaságában (1920–1990)

hagyta érintetlenül a műtrágyázás

82 megítélését sem. Hiába sürgette a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara e trágyaféleség felkarolását, ez meghiúsult elsősorban azért, mert a hazai gyártás csak kezdeténél tartott, a behozatalt pedig korlátozta a pénzügyi forrás hiánya. 1924-ben Debrecen 717 métermázsa szuperfoszfátot használt föl, amely 1927-ben tízszeresére ugrott. Szinte elenyészőnek tűnt a többi műtrágyaféle mennyisége (209 métermázsa). Nehéz nyomon követni — adatok híján — Debrecen közigazgatási határain belül a szántóföld trágyázási gyakoriságát,^ amely mutatja az egyszerre kiszórt mennyiségét, valamint az éves ismétlődést. Az 1950-es évek második felében a város szántóterületére 190—220 métermázsa/kat. hold istállótrágya jutott, vegyes műtrágyából pedig 50—70 kg. Amint tért nyert a monokultúrás és az intenzív gazdálkodás, úgy borult föl fokozatosan a talaj tápanyagegyensúlya, azon egyensúly, amely valójába sohasem létezett, hiszen szántóföldi növénytermesztésünk a talaj természetes termékenységét használta föl.

85 A helyreállt egyensúly a műtrágyázásnak köszönhető, de egyúttal a talaj elsavanyosodása is.

8

*' Mindenesetre a műtrágya káros hatása a nagyüzemi gazdálkodás megerősödésekor még nem érzékelhető. Debrecen gazdaságaiban — beleértve a kisüzemeket is — az 1970-es évek elején vált uralkodóvá a műtrágyák használata:

87 82 Ua.: 282. 83 Görög László: Magyarország mezőgazdasági földrajza (Bp., 1954. 52. Lásd később: dörög (1954): Az. istállótrágyázott teriilet alakulása Magyarországon 1935 1938 1942 1947 1953 szervestrágya termelési indexe % 100 106 133 85 123 1 kat.hold/ istállólrágya métermázsa 28.6 30.3 38.0 24,4 35.1 A becsült adat alapjául szolgál azon gyakorlati érték, miszerint 1 szarvasmarha után évi 110 métermázsa 1 ló után évi 50 métermázsa 1 sertés után évi 12 métermázsa 1 juh után évi 5 métermázsa .szervestrágya termelés várható. 84 Erdei—Csete—Márton (1959): 170.: valójában csak becsült adatok ismertek, a szerzők nem részletezik, hogy Debrecen környékén melyik mezőgazdasági üzemről van szó. Az istállótrágya-adagolás gyakorlati osztályai a következők: gyenge trágyázás: 15 tonna/hektár/260 métermázsa/kat. hold közepes trágyázás: 30 tonna/hektár / 520 métermázsa/kat.hold erős trágyázás: 40 tonna/hektár / 690 métermázsa/kat.hold Lásd: A mezőgazdasági termelés biológiai és technikai alapjai Szerk.: Varga László (Bp. 1989). 51. 85 Győrffy Béla: Növénytermeszlés, talajcrőgazdálkodás = Magyar Tudomány, 1991. 11. sz. 1334—39.: Az 1960—64. évek átlagában — országos szinten — a tápanyagmérleg a következő: nitrogén: -51,2% foszfor: 3,5% kálium: -49,1% Két évtized múltán a helyzet lényegesen megváltozott: nitrogén: 27,3% foszfor: 45,9% kálium: 41,4% 86 Stefanovits Pál: Termőföldünk európai szemmel = Magyar Tudomány, 1990. 5. sz. 497—511.: a káros hatás mind a természetben, mind a termelésben, kedvezőtlen. 87 Hajdú-Bihar megye statisztika évkönyve (Db., 1971). 136. Lásd később: HBmegye (1971). 240