A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Szabó Sándor: A debreceni Nagyerdő nappali lepkéi a múlt és jelen tükrében

MOZAIKLEPKÉK CSALÁDJA (RIODINIDAE) Kockás lepke (Hamearis lucina) A Nagyerdő lepkefaunájából az 1950-es években pusztult ki, mivel fő tápnövénye a kankalin is kihalt a területről. Erdőspusztai területeken is nagyon megritkult. Bátorligeten és középhegységi erdőkben helyenként gyakori faj. BUSALEPKÉK CSALÁDJA (HESPERIIDAE) A lepkéknek a normálisnál nagyobb fejük van. Hernyóik fűféléken, lágyszárú kétszíkűeken élnek, összeszőtt levelek között, többnyire hernyó alakban telelnek át. Tükrös busalepke (Heteropterus morpheus) Melegkedvelő, erdei tisztásokon, változatos dús növényzetű erdőszéleket kedveli. Hernyója tippanféléken él. Hernyóként telel át. A debreceni Nagyerdőről az 1970-es években tűnt el, útépítések, infrastrukturális tereprendezés tette tönkre élőhelyét. Cigánylepke (Erynnis tages) Évente két nemzedékű, a debreceni Nagyerdőn igen elterjedt faj. Élőhelyei száraz meleg erdőszélek, tisztások, elgyomosodott parlagteületeken, parkokban is megél. Jó alkalmazkodó, tág tűrőképességű faj. Erdei busalepke (Ochlodes venatum) A Nagyerdőn szintén gyakori előfordulású faj. Erdei tisztásokon, erdőszéleken útmenti árkokban csoportosan szívogat az orvosi atracél, és ördögszem virágán. Hernyója polifág. Jelenlegi száraz meleg éghajlati intervallum kedvező életfeltételeket biztosít számára. Kis busalepke (lyrgus malvae) Két nemzedékű, polifág hernyóját főleg mályván lehet megtalálni. Kimondottan melegigényes faj. A Nagyerdőn elterjedt, jól alkalmazkodó faj. Populációi növekedőben vannak éghajlati hatások folytán. Adatok értékelése Közel 100 évre visszatekintve megállapítható, hogy a nappali lepkék (Diurna) egyharmada pusztult ki a Nagyerdő faunájából. A megritkult és kipusztulás szélén álló fajok száma sem elenyésző. A debreceni Nagyerdő korábban sokai változatosabb képet nyújtott, mint manapság. Nedves és száraz rétek, legelők, mocsárfoltok, láprétek igen gazdag, az Alföldön már régen kipusztult növény- és állatvilágot rejtettek. Az ember tájátalakító munkájaként többszöri nagy területen végrehajtott tarvágások, a szántóföld művelésbe vonása, rétek, legelők, lecsapolt vizes területek élővilága visszavonhatatlanul károsodott. Megbontották a nagyon hosszú idő alatt létrejött változatos életközösségeket, az egész terület élővilága a homogenizáció irányába fejlődött. A legdrasztikusabb fajkihalás tarkalepkéknél (Nymphalide) volt tapasztalható, itt 10 faj pusztult ki, ill. ahhoz közel áll jelenleg. Ez a rétek és legelők változatos növényvilágának eltűnésével és környezetszennyezéssel van összefüggésben. 18