A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Szabó Sándor: A debreceni Nagyerdő nappali lepkéi a múlt és jelen tükrében

Közönséges boglárkalepke (Polyommatus icanis) Mindenütt elterjedt boglárkalepke. Erdőszegélyeken, réteken, vasúti töltések mentén él, ahol igen aktívan röpköd és gyakran telepszik le szívogatni nedvesebb talajfoltokon. Korábbi években városi terek parkjaiban is élt a belváros területén. A benzinmotoros fűnyírók megjelenésével ezekről a helyekről eltűnt. Igen jól alkalmazkodó faj, mely évente három nemzedékben fejlődik ki. Ezüstkék boglárka (Lysandra coridon) Lokális elterjedés, aktív viráglátogató faj. Száraz, meleg élőhelyeken, helyenként tömeges lehet. A Nagyerdőről az 1960-as évek végén pusztult ki, drasztikus élőhelyátalakítás, beerdősítés miatt. Bengeboglárka (Celastrina argiolus) A debreceni Nagyerdő leggyakoribb lepkéje. Három nemzedéke fejlődik ki és báb alakban telel át. Már március végén látható, így legkorábbi boglárka lepkénk. Hernyója különböző cserjéken él. Jól alkalmazkodó, tág ökológiai sprektumú faj. Ezüstös boglárka (Plebejus argiis) Évente egy nemzedékű, hernyója pillangós virágú növényeken él. Kedveli az utak menti nyíltabb területeket, réteket. A Nagyerdőn ez a faj is nagyon megritkult, élőhelyeit betelepítették, vegyszerezéssel alkalmatlanná tették a faj számára. Szilfa csücsköslepke (Satyrium W-album) Évente egy nemzedéke fejlődik ki, pete alakban telel át. Tápnövényét a szilfát az Európa szerte végigsöprő szilvész ritkította meg. A debreceni Nagyerdőn szórványosan, de évről évre megfigyelhető lepke. Aktív viráglátogató, különösen a gyalogbodza és selyemkóró virágát kedveli. Védett faj, mely korábbi ismert élőhelyeiről sokfelé kihalt. Levegőszennyezésre igen érzékeny faj. Nagyerdei populációi visszaszorulóban vannak. Tölgyfalepke (Thecla quercus) Fiatal állományú tölgyeket kedveli. Többnyire a fa lombkoronájában él, nedves talajon aktívan szívogat, hogy szomját oltsa. Évente egy nemzedékű, pete alakban telel át. Előszeretettel látogatja a gyalogbodza virágát. Előző fajnál gyakoribb, szórványosan fellépő faj a Nagyerdőn. Helikopteres szúnyogirtás miatt a Parkerdő részről eltűnt, pallagi és apafai részeken él jelenleg. Nyírfalepke (Thecla betulae) Egynemzedékű faj, a nyár melegebb szakaszát nyugalomban vészeli át, mint kifejlett lepke. Viszonylag hosszú életű. Bokros erdőszéleket, tisztásokat kedveli. Sok tápnövényű faj, mely mogyorón, kökényen, galagonyán, nyíren él. A Nagyerdőn nagyon megritkult az erdőszéli cserjesáv sokfelé történő kiirtásával. Kökénylepke (Strymon spint) Kedveli a ritkás erdőszegélyeket, bokros, bozótos helyeket. Selyemkóró virágát előszeretettel látogatja. Gyorsröptű. Tápnövényének, a kökénynek a megritkulásával ez a faj is erősen visszaszorulóban van a korábi évekhez viszonyítva a Nagyerdőn. 17