A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Töll László: A számszeríjról – A Déri Múzeum számszeríjai

Toll László A számszeríjról — A Déri Múzeum számszeríjai A nyugati népeknél a legendák fegyvere, nálunk alig ismert. A svájciak nemzeti jelképe, Teli Vilmos idők homályába vesző, mesés alakja óta. Gyakran adják Szent Hubert kezébe, s a híres mondakör egyik változata szerint Szent György is számszeríjjal lőtte fejbe a sárkányt, miután a szörnyeteg eltörte lándzsáját, s kardját is a küzdelemben. A számszeríj mai legendája a lovagkorba nyúlik vissza, de nem a tiszteletből, hanem a gyűlöletteli megvetésből és rettegésből ered. A megvetést az szülte, hogy ez a fegyver távolról és hangtalanul ölt, tehát teljesen ellentétes volt a lovagi harcmodor etikájával. A rettegés szintén jogos volt — a számszeríj nagy lőtávolságon is pontos, és kurta, de súlyos nyilának átütőereje ellen a lemezvértezet sem nyújtott biztos védelmet. A számtalan névtelen harcos mellett ilyen lövedéktől vesztette életét II. (Rufus) Vilmos (1087—1100), Oroszlánszívű Richárd (1189—1199) és sebesült súlyosan a mi Nagy Lajos (1342—1382) királyunk is. A számszeríjászok a középkori Európa szinte minden csataterén harcoltak, hol több, hol kevesebb sikerrel, de a lőfegyverek térhódításáig fegyverük ereje nélkülözhetetlenné tette szolgálataikat, s így az összecsapásokban sokszor váltak csatadöntő fegyvernemmé. A számszeríj egy törzsre szerelt íj. A törzs fából készült, mellső részén az ívnek megfelelő ágyat mélyítettek, amelybe zsinór- vagy szíjköteggel szilárdan beleerősítették az ívet. A törzs a középrész táján kissé megvastagszik, ezen a részen fekszik besüllyesztve az ún. dió. Ez utóbbi igen fontos szerepet tölt be a számszeríj működésében. Ez az alkatrész akasztja meg az ideget. A dió közepén furatot találunk a tengely számára, palástján félkör szelvényű hornyot a beakasztandó húrnak, majd pedig ezzel ellenkező oldalon ék alakú vájatot a belefekvő lehúzókar részére. A lehúzó- vagy elsütőkar egy Z-alakban meghajlított vasrúd, melynek fölső szára támasztja a diót. E szár hajlításánál van a tengely, ami körül el tud billeni. Ha a Z alsó (a gyakorlatban igen erősen meghosszabbított) szárát a törzs felé húzzuk, a fölső szár lebillen, kicsúszik a dió hornyából, így az ideg a diót elfordítván akadálytalanul előrelendülhet. A számszeríj létrejöttének két fő oka volt: a közönséges kéziíj hordtávolságának, valamint lőpontosságának meghaladása. Az íj hatékonysága nagyban függ kezelőjének fizikai erejétől. A számszeríj elvének alkalmazásával ezt a tényezőt nagyrészt ki lehet iktatni, ugyanis a törzs helyettesíti az íjat tartó bal kart, a törzsbe épített zárszerkezet pedig a húrt feszítő és tartó jobb kezet. Egy jól kialakított törzsbe rendkívül erős ívet lehet beépíteni, korlátokat gyakorlatilag csak a kezelhetőség jelent. A számszeríj rövid fejlődéstörténete A számszeríj egyszerűségében zseniális mechanikájának feltalálását nem tudjuk sem pontos időhöz, sem pontos névhez kötni.

1 A kutatás mai állása szerint Kínában és az ókori Görögországban egymástól függetlenül jöttek rá az elvre. Az időrendi elsőbbség Kínát illeti, a 1 Egon Harmuth: Die Armbrust, (Graz, 1986) 13. o 111