A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Módy György: Ferencesek és domonkosok Debrecenben a reformáció koráig

A város földesura 1547-ben enyingi Török János lett, Debrecen ezzel lépett a hitújítás útjára. Édesanyja enyingi Török Bálintné Pemflinger Kata is a lutheri irányzat híve volt, bár gyóntatóit a ferencesek közül választotta s a kolostor sírboltjába temették el. A rend patrónusa Martinuzzi Fráter György 1551 december közepén történt meggyilkolása után és a reformációnak a városban történő megerősödése nyomán 1552 őszén a ferencesek elhagyták Debrecent. A kolostor épületét a város ispotállyá, szegények kórházává és menhelyévé alakította és 1561-ben János Zsigmond majd 1578-ben Báthori Kristóf erdélyi fejedelmek az épületet kertjével együtt a városnak adták örök adományba. Végül a szerző kitér a ferenceseknek a városi polgárság iskoláztatására gyakorolt hatására. Megállapítja, hogy tevékenységük nem nagyon járult hozzá debreceni ifjak külföldi egyetemre járásához, hiszen 1440 és 1523 közöt igen kevés debreceniről tudunk a krakkói illetve bécsi egyetemeken. A jelentős gazdasági központ szerepét betöltő Debrecen az 1550-es évekig nem lett kulturális központ, ez a közelben lévő püspöki székhely Várad volt. 110