A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Szabó Sándor: A debreceni Nagyerdő nappali lepkéi a múlt és jelen tükrében

erdőszegélyeket, sovány, száraz meleg réteket, legelőket. A kis gyöngyházlepke Európa szerte elterjedési területén visszaszorulóban van. Egyes területeken hol korábban gyakori volt, teljesen eltűnt. Természetvédelmi törvény is védi ezt a fatj, viszont élőhely-megszűnéssel biotópjai sorra szűnnek meg. A debreceni Nagyerdőn is erősen megfogyatkozott egyedszámuk, több év óta megfigyelt élőhelyeit erdei fenyő telepítések, útszélesítések, átépítések, ipari üzemek terjeszkedése veszélyeztetik. Az évek óta tartó csapadékhiány élőhelyein található tápnövényeit is károsítja, és egyre csökken a nektárt jelentő növények egész sora. Intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló területek szomszédságából a pallagi területeken kipusztult, csupán néhány elszigetelt mikropopuláció él már. Fennmaradása erősen veszélyeztetett, közvetlen kipusztulás előtt álló fajnak kell tekinteni. Fakó gyöngyházlepke (Clossiana selene) Röpte vitorlázó, könnyedén ívelő, két nemzedékű faj, de az alföldi területeken is egy nemzedéke fejlődik ki az utóbbi aszályos években. Kedvezőtlenek számára az utóbbi évek egyre szárazabb, félsivatagosba hajló éghajlati változásai. Ez a faj ugyanis csak a mérsékelten meleg, nedves erdei tisztásokon, irtásokon él meg. Észak és Közép-Európában honos. Az Alföldön főleg a Beregi erdőkben található nagyobb számban, de ott is egyedszámában csökkenés állt be. Optimális biotóp számára a hegyvidékek ellaposodott völgyei, láprétek, alföldön nedvesebb dúsnövényzetű erdei tisztásokon fordul elő és ott is főleg a savanyú homokos területeken. Jelenleg a debreceni Nagyerdőn már nem található meg, kipusztult, főleg klimatikus okok miatt. Még az 1950-es években a Nagyerdőn elterjedt volt, az 1960-as évekre már rendkívül megfogyatkozott, végül teljesen eltűnt. Nagyon megritkult Haláp, Nagycsere, Bánk erdeiben is, ahol még nedvesebb erdei rétek találhatók. A Nagyerdőről való eltűnésének oka nemcsak a lassú kiszáradás, a talaj vízkészletének drasztikus csökkenése vízkitermelés miatt, hanem a karakter fajt alkotó tölgyesek csökkenése is közrejátszott. Az Alföld száraz klimatikus viszonyai között, mint lokálisan jelentkező reliktum fajnak tekinthető, amely bár a Nagyerdőről kihalt, de az erdőspusztai területeken és Bátorligeten még élnek kisebb populációi, ennek az igen értékes fajnak. Élőhelyén a faj fennmaradása érdekében tilos műtrágyákat kiszórni, évente többszöri kaszálás helyett egyszeri kaszálás ajánlatos. Mivel hernyó alakban telelnek át, igen veszélyes a területek égetése, ugyanis ezáltal elpusztulnak az áttelelő lárvák. A vízutánpótlás csatorna hálózat révén megállítható az élőhelyén egyre fokozódó kiszáradási folyamat. Díszes tarkalepke (Hypodryas maturna) Európa szerte védett faj, mely Magyarországon hegy- és dombvidékek csupán néhány elszigetelt helyén fordul elő. A lepkék ragaszkodnak viszonylag szűk biotópjukhoz az ún. keményfaliget erdőkhöz, hol fő tápnövényük a kőrisfa. Speciális mikroklimatikus helyeket igényelnek. A lepkék erdőszegélyeken, utakon lassú vitorlázó repüléssel közelítik meg a táplálékukat adó virágokat (cornus, ligustrum). Déli órákban előszeretettel tartózkodnak a lombkorona felső szintjében. Bár jól tudnak az imágók repülni, biotópjuktól sohasem távolodnak el messze. Társulástanilag a Convallario-Quercetum vagy Fraxineto-Ulmetum asszociációhoz ragaszkodnak. A nőstény petéit 80—100-as csomókba a kőrisfa levelének fonákjára helyezi, és időjárástól függően két hét alatt a kis hernyók kikelnek. Jellegzetes szövedéket készítve csoportosan hámozgatva később egész levélfelületet elfogyasztva táplálkoznak. Igen lassan növekednek, később kétszeri vedlés után a talajszintre húzódva átnyaralnak, tél beálltával pedig áttelelnek csoportosan száraz levelek szövedékében. Tavasszal igen gyorsan fejlődnek, eleinte száraz avart, később lágyszárúakat, cserjéket fogyasztanak. Május közepétől már kifejlett imágőkat lehet látni. Területhű lepke, speciális életfeltételekhez ragaszkodó fajról van szó, egy-egy erdőrész kiirtása, az egyre fokozódó környezetszennyeződés miatt a faj máról-hónapra igen rövid időn belül megritkult. Ipari vállalat terjeszkedése pecsételte meg a debreceni Nagyerdőn populációját. 10