A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Szabó Sándor: A debreceni Nagyerdő nappali lepkéi a múlt és jelen tükrében

Nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia) Nagytermetű 7—8 cm szárnyfesztávolságú gyöngyházlepke. Élőhelye erdei tisztások, irtásrétek, erdőszegélyek, hegyvidéken a patakvölgyek. A Nagyerdőn igen ritka, nagyobb példányszámban az Erdőspuszták területén fordul elő. Kedveli a szederrel benőtt párásabb erdei utakat, ahol kellő ernyősvirágú növény található, amin előszeretettel táplálkozik. Igen meleg napokon nedvesebb talajfoltokon szívogat. Igen erőteljes röpképességű lepke. Élőhelyéhez az erdőhöz azonban mindig hűmaradó, sohasem távolodik túl messze onnan. Igen hosszú életű, júniustól szeptemberig tart a repülési ideje. A nőstények petéiket egyesével a tápnövény közelében található fatörzsekre helyezik. Nyáron kikelő hernyóik áttelelnek és csak tavasszal táplálkoznak. Jellegzetes tüskés hernyóik éjjel táplálkoznak szederféléken. Egy nemzedékes faj, mely igen érzékenyen reagál környezeti változásokra. Ha az erdei utak menti szegélytársulást kiirtják, a lepke a területről azonnal eltűnik. Zöldes gyöngyházlepke (Pandoriana pandora) Védett, déleurópai faj, mely meleg és szárazságkedvelő. Nagyon hasonlít az előző fajra, a nagy gyöngyházlepkére, de annál ritkább faj. Hernyója ibolyaféléken él, áttelel és kifejlődéséig ötször vedlik, míg eléri a báb állapotot. Bábja igen tetszetős, fémes foltokkal díszített. Az imágók kedvelik az erdőszegélyeket és nyíltabb virággazdag réteket. Az Erdőspusztán 1992-ben figyeltem meg néhány példányt (Haláp). Több évtizedig teljesen eltűnt az akkori csapadékosabb és számukra kedvezőtlenebb időjárási viszonyok miatt. Országszerte felfelé ívelőben van egyedszáma. A lepke különösen kedveli a bogáncsfélék virágait, ahol táplálkozik. A debreceni Nagyerdőn ismét — több évi szünet után — felbukkant ez a faj, jelezve igen száraz és meleg időszakot, mely a lepke számára kedvező szaporodási viszonyokat teremt. Erős kóborlási hajlama révén tenyészőhelyétől nagy távolságra képes elvándorolni. Ibolya gyöngyházlepke (Argynnis niobe) Kelet-magyarországi területeken a tüzesebb alapszínű változata az ssp. kuhlmanni élt. Az 1960-as évek végén tűnt el a Nagyerdőről és környékéről. Az igen népes hajdúbagosi populációja is teljesen kiveszett. Korábbi előfordulási helyein már seholsem található meg Debrecen környékén. A lepkék gyors és egyenletes kitartó röptűek, nagy területeket kóborolnak be. Hernyója ibolyaféléken él. Peterakás után két héttel a kis hernyók már kifejlődnek, de a peteburkot csak tavasszal hagyják el. Nappal elrejtőznek és csak éjjel táplálkoznak. Az imágók igen hosszú életűek, júniustól egészen őszig láthatók. Jelenleg középhegységeinkben mindenütt előfordulnak. Közlekedési forgalommal keletkezett füstgázok, ipari termelés szennyező-anyagai fő oka annak, hogy a Nagyerdőről kihalt ez a szép gyöngyházas lepkénk. Kerekfoltos gyöngyházlepke (Mensoacidalia aglaja) Európa szerte igen megritkult faj. A debreceni Nagyerdőn ma már szintén nem található meg ez az igen szép gyöngyházlepke. Hernyója ibolyaféléken él. Kedveli az erdei utak menti virággazdag helyeket. Mű trágyázott legelők és rétekről máról holnapra letűnt ez a lepke. Természetközeli sovány gyepet és extenzív mezőgazdasági környezetet igényel fennmaradásához. A Nagyerdőről az 1950-es években pusztult ki. Kis gyöngyházlepke (Clossiana dia) Kecses győngyházlepkénk a legkisebbek közé tartozik. Hernyóként telel át, ibolyaféléken és szedren élő hernyója jellegzetes tüskéket hordoz. A lepkék évente két nemzedéke figyelhető meg, alacsonyan repülnek, aktív viráglátogatók. Tipikus területhű lepke, mely kedveli a bokros 9