A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor Géza: A Csokonai Kör alapításának előzményei

Szabó Sándor Géza A Csokonai Kör alapításának előzményei Az Emlékkert Társulat Alapításának eszméjét - a szabadságharcban elesett debreceni honvédek síremlékének felállításával kapcsolatban - 1860-ban vetették fel először. Ezzel csaknem egyidőben Oláh Károly Csokonai ércbeöntését javasolta a város közönségének, s miután az ötletet a Polgári Kaszinó magáévá tette, Simonffy Sámuel megindította rá az első gyűjtést. E kettős és párhuzamosan szorgalmazott ügy megvalósítása érdekében 1861. szeptember 15-én alakult meg az Emlékkert Társulat (ET.) Első és legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy a Nagytemplom és a Kollégium közé eső, emlékművek állítására alkalmas, de dísztelen teret kertté alakítsák, és méltóvá tegyék a két emlék elhelyezésére. Távolabbi célként azt is megjelölték, hogy a kert több, "a haza és a tudományok körül kitüntetett nagy férfiaknak" emlékhelyül szolgál majd. E terv alapján tervezték és alakították ki a napjainkig fennálló parkot oly módon, hogy hozzávették a kelet felől a főút által elkülönített szabálytalan alakú részt, és mindkettőt vasrácsozattal vették körül. A kertet Vas Pál kollégiumi főkertész tervezte meg és gondoztatta a későbbiekben. Az ET első elnöke - egyben legnagyobb mecénása Csanak József, aki működése során egymaga 14 000 Ft-ot adományozott a társulat céljaira. Őt Sombory Imre, KTóth Mihály és Tóth Antal követte, aki a korábbi elnökök mellett a pénztárnoki, illetve a társadalmi titkár tisztét viselte. A társulat ügyeit a tisztségviselőkön kívül a választmány, végső soron pedig a közgyűlés intézte. Tagsági díjat nem szedtek, mindenki taggá lehetett, akit a város külleme, fejlődése érdekelt - mondták ki az alapszabályok. Az anyagi eszközök előteremtésének ez a reformkori buzgóságra emlékeztető módja szükségessé tette, hogy a vezetőség a sajtó és a társadalom segítségét fokozott mértékben vegye igénybe, s propagandát fejtsen ki az áldozathozatalra. Az egykori lapok cikkei bizonyítják, hogy e téren alapos munkát végeztek. Táncestélyek, hangversenyek, műkedvelői előadások követik egymást, melyeken a növekvő anyagi igények kielégítésére gyakori a túlfizetés. Hogy milyen összegekről van szó, idézünk két példát. Az Emlékkert - már említett vasrácsozata 14 016 Ft-ba, a Csokonai szobor felállítása 15 328 Ft-ba került. De tetemes összeget emésztett fel az Emlékkert nyugati végében a honvédemlék felállítása, a cserei honvédsír gondozása, A Szombathy-Vörösmarty márványtömb létesítése, a nyugati részen a járda építése. S az amortizáció költségei: a létesítmények gondozása, a parkok fenntartása, a felelőtlen rongálások pótlása, stb. A növekvő költségek ellenére tervbe vették (bízván a társadalmi segítségben) a Nagytemplom előtti térnek a Csapó utca elejéig való fásítását, az erre kanyarodó út rendezését, a járda építését. A terveket benyújtották a város Szépészeti Bizottságának, ám parkosításra a társulat életében már nem került sor. (Tudniillik hozzá kellett volna venni a piac rendezését, ami általánosabb szempontokat érintett volna.) A sikertelen akció a társulat erejének csökkenésére utal. Az a tény pedig, hogy 1885. július 19-én, az egylet fennállásának negyedszázados ünnepélyén csupán kilenc tag jelent meg, mindennél ékesebben beszél. Apadnak az anyagi források is. A jubileum alkalmával Tóth Antal 359