A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Lovas Márton: Polgár természeti viszonyai, növény- és állatvilága

roccanus). Maga Herman Ottó is többször-többször foglalkozott a hortobágyi sáskajárások okaival. Ma tömeges elszaporodásuktól már nem kell tartani. A másik igen gyakori sáska az olasz sáska (Caliptamus italicus), felismerhetjük repülő szárnyának rózsaszín színéről. A vaksziken találjuk a tengerzöld sáskát (Aiolopus thalassinus), és a rövidnyakú sáskát (Dociostaurus brevicollis). Különleges faj a sisakos sáska, (Acrida hungarica), zöld színéről és különös kúposán megnyúlt homloklemezéről könnyű felismerni. Nem túl gyakori. Igen nagy tömegben vannak jelen a tarlósáskák: a rövidszárnyú tarlósáska (Stenobothyrus crassipes), a sávos tarlósáska (Stenobothrus lineatus) és a réti sáska (Chortippus parallelus). A szikes legelők gyakori egyenesszárnyúi a hosszúcsápú szöcskék is. Az egyik legnagyobb termetű faj a szemölcsrágó szöcske (Decticus verrucivorus) rovarevő, nevét onnan kapta, hogy a fogságba ejtett állat által kiválasztott sárga nedv gyógyítja a szemölcsöket. Gyakori a közönséges réti szöcske (Metrioptera affinis). A kissé üdébb réteket kedvelik a zöld szöcskék (Phaneroptera falcata) és a szépen ciripelő énekes szöcske (Locusta cantans). A száraz legelőket kedveli a másik jeles énekes is, a mezei tücsök (Gryllus campestris). Az egyenesszárnyúak igen ősi rovartípus képviselői. A szipókás rovarok is gyakoriak a réti növényeken. Megemlítendő a sziki mezei poloska (Conostethus salinus), vagy a gyakori osztrák poloska (Eurygaster austriaca), a sziki csipkéspoloska (Serethia confusa). A száraz sziken a bogarak néhány nagyon érdekes faja fordul elő: mezei cicindela (Cicindela campestris) parlagi cicindela (Cicindela germanica), a közönséges ásófutrinka (Dyschirius nitidus), a sziki ásófutrinka (Dyschirius salinus), a szélesnyakú gyorsfutó (Bembidium laticolle), a kétfoltos gyorsfutó (Bembidium biguttatum), a széki gyorsfutó (Bembidium ephippium). A hernyópázsitos sziki rét jellemző bogara a martfutó (Tachis scutellaris). A száraz réten él a rezes kisfutó (Pterostichus cupreus), a szegélyes kisfutó (Agonum marginatum), a szegélyes bűzfutó (Clenius festivus), a smaragd futó (Harpalus smaragdinus). M Nagy jelentősége van a sziki legelőkön a trágyában élő bogaraknak. Ezek lehordják a talajba a szervesenyagokat, pótolva a legeltetéssel a növényekkel onnan elkerülő anyagok egy részét. Ilyen kevéssé ismert bogarak: a csúcsosvégű pececsiborka (Cercyon haemorrhoidalis), a törpe pececsiborka (Cercyon pygmeus), a fekete fémsutabogár (Saprinus conjugens), a fekete sutabogár (Hister unicolor), a gyászos ganéjbogár (Aphodius subterraneus), a barnáshátú ganéjbogár (Aphodius erraticus), a nagy ganéjbogár (Aphodius fossor), a négyfoltos ganéjbogár (Aphodius quadriguttatus) és az Onthophagus fajok. A füves szikes puszták jellegzetes bogarai a gyalogcincérek: a barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum), a kétsávos gyalogcincér (Dorcadion pedestre), a nyolcsávos gyalogcincér (Dorcadion scopoli). Az ürmös szikeseken találjuk a gammabogarat (Cryptocephalus gamma), a cickafarkos szikeseken, a cickafarkon él a barna olajosbogár (Galeruca pomonae). Az ormányosbogarak itt is megtalálhatók. Ilyen az apró gyalogormányos (Otiorrhynchus ovatus), a széki zsuzsok (Sphenophorus piceus). A lepkék közül a sziken fordul elő a feketeüröm csuklyásbagoly (Cuculia artemisiae), a szikfű csuklyásbagoly (Cuculia chamomillae). 27. Hennán Ottó: Sáskajárás 1875-ben. Természettudományi Közlöny VII. (1875.) 404-406. Továbbá: Herman Ottó: A hortobágyi sáskajárás biológiai tanulságai. Természettudományi Közlöny 42. (1910.) 305-313. 28. Ötvös János: Adatok a Hortobágy bogárfaunájához. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1967. (Debrecen 1970.) 5-14. 29. Ötvös János-Lovas Mártont A mikepércsi szikes legelő koprofág Lamellicorniái és legelőgazdálkodási jelentőségük. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976. (Db. 1977.) 17-34. 59