A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Lovas Márton: Polgár természeti viszonyai, növény- és állatvilága

Az alacsonyártéren a folyót bokorfüzesek (Salicetum triandrae) kísérik, melyek egészen a meredek partig lenőnek. Belőlük fejlődnek ki a fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fragilis). Lombkoronaszintjükben a fehér és a fekete nyár (Populus alba, P. nigra), a fehér és a törékeny fűz (Salix alba, S. fragilis) a legfontosabbak. Cserjeszintjükben a gyalogakác (Amorpha fructicosa), a kosárkötő fűz (Salix viminalis), a mandulalevelű fűz (Salix triandra) van. Aljnövényei között a szeder (Rubus caesius), a csalán (Urtica dioica), a réti perje (Poa pratensis), az aranyvessző (Solidago virga-aurea), a farkasalma (Aristolochia clematitis) jellegzetesek. Az utóbbi a népi-gyógyászatban is alkalmazott sebgyógyító-anyagokat tartalmazó növény. - Megmosott leveleinek nedvét használták. Itt fordul elő a kecskeruta (Galega officinalis), az iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum), az osztrák kányafű (Rorippa austriaca), az ártéri csorbóka (Sonchus arvensis ssp.uliginosus). Tiszadob közelében még találhatunk kőris-tölgy ligeterdőt (Fraxinus pannonicae-Ulmetum). A magas ártér egykor gyakori erdejének uralkodó fája a kocsánytalan tölgy (Quercus robur) és a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica). Mellettük a fehér nyár (Populus alba), a mezei szil (Ulmus campestris) és a vénic szil (Ulmus laevis), valamint a mezei juhar (Acer campestris) fordul elő. A cserjeszintben gyakori a galagonya (Crategus monogyna), a fagyai (Ligustrum vulgare), a fekete bodza (Sambucus nigra) és a veresgyűrűs som (Cornus sanguinea). A bodza is ismert gyógynövényeink közé tartozik. Üdén nyíló virágzatát és érett termését gyűjtik. Teáját hűléses megbetegedésekben izzasztó hatása miatt fogyasztják. Vizelethajtó, köhögéscsillapító, vértisztító és enyhe hashajtó hatású is. A bodzavirág borba áztatva annak muskotályos ízt ad. A bogyós termésből egyaránt készülhet lekvár, vagy szirup, vagy szárított drog. Sokfelé bort és pálinkát is főznek belőle. Gyógyhatása hasonló a virágból készült teáéhoz. Levelei is gyógyhatásúak, a belőle készült tea napjaink betegségében a szívkoszorúér-betegségben szenvedőknek hozhat egyhülést, mert a légszomjat csillapítja. Reumás bántalmakban és meghűléses megbetegedésekben is alkalmazzák. 18 A gyepszintben a nehézszagú gólyaorr (Geranium sanguineum), a csalán (Urtica dioica), az odvas keltike (Corydalis cava), a ragadós galaj (Galium aparine) a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), a gyöngyvirág (Convallaria majális) fordulnak elő. A sziki erdőssztyepp-tölgyesek közül ezen a vidéken már csak két maradvány-erdő található: az ohati és az újszentmargitai. Az utóbbi kutatása az 1960-as években a Nemzetközi Biológiai Program (IBP.) kapcsán - lényegében 1966-tól - intenzíven folyt. Tájképi szempontból is nagyon szép mindkét erdő. A margitai erdő növényvilága némileg eltér az ohati erdőétől, mint azt Máthé 1967-ben megállapítja. Az erdő belső részén a magas árterekre jellemző kőrises-tölgyerdő díszlik, melyet erdőssztyep-tölgyes vesz körül. A tisztásokon, mint Jakuts megjegyzi, a felszínre jutó ősi sós talajrétegek őrzik a sziki gyepvegetációt ürmös-szikes formában (Artemisio-Festucetum társulás). 19 A lombkorona-szintet a kocsányos tölgy (Quercus robur), a csertölgy (Quercus cerris), mellett a kocsánytalan tölgy (Quercus petrea) és a molyhostölgy (Quercus pubescens) alkotja. - az utóbbi két faj csak kis egyedszámban. Egy alacsonyabb lombkoronaszintet alkotnak a mezei juhar (Acer campestre), és a tatárjuhar (Acer tataricum). 18. Rápóti-Romváry im. 91. 19. Jalaics im. 41. 51