A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Lovas Márton: Polgár természeti viszonyai, növény- és állatvilága

A cserjeszintet galagonya, veresgyűrűs som, fagyai és a kecskerágók, valamint a fa fajok növedékei adják. A tavaszi lágyszárúak között a csillagvirág (Scilla bifolia) kék virágocskái tömegesen jelennek meg. A magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) nagy sárga virágai április-május fordulóján nagy számban láthatók ebben az erdőben. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), a nehézszagu gólyaorr (Geranium sanguineum) és a kányazsombor (Alliaria petiolata) földfeletti részei itt viszonylag hamar lepusztulnak. Ősszel tájképileg is meghatározóak a nagy tömegben virágzó orvosi kocsord (Peucedanum officinale), a gyönyörű lila virágú réti őszirózsa (Aster punctatus), vagy a sárga virágú őszirózsa (Aster lynosiris). 20 GYOMNÖVÉNYEK, GYOMTÁRSULÁSOK A mai Polgár környékén a földterület nagyobb része mezőgazdasági művelés alatt áll. Rajtuk szántóföldi kultúrákat termesztenek, rét-legelő gazdálkodás folyik. - Ennek ellenére az antropogén hatásoknak kevésbé kitett részeken megtaláljuk az előzőekben ismertetett növénytársulásokat, növényfajokat, s összetételüket vizsgálva felvázolhattuk a táj természetes növénytakarójának képét. Azokon a területeken pedig, ahol intenzív mezőgazdasági termelés folyik számos olyan növénnyel találkozhatunk, melyeket mindenki ismer, amelyek az utak mentén, a szántók szélein élnek, s amelyek sokszor bosszúságot is okoznak a gazdáknak. Ezek a növények a gyomok. Újvárosi Miklós munkássága,nyomán váltak társulásaik részletesen ismertté. Itt most nem célunk az aprólékos ismertetés, csupán nagy vonásokban tekintjük át társulásaikat. 21 Az utak mentén, a száraz talajokon az egérárpás-libatop társulás (Hordeo murino-Chenopodietum albi), vagy a tatárlaboda (Atriplicetum repentis) társulást találjuk. Az erősen taposott helyeken az angolperjc-útifű (Lolio-Plantaginetum majoris) a trágyázott helyeken - legelőkön, ólak közelében - a törpe mályvák alkotnak társulást (Malvetum neglectae - pusilae). Mindenki ismeri a bogáncs-társulásokat a száraz, sovány legelőkön (Onopordietum acanthii), vagy a töltéseken (forgatott talajokon) kialakuló kigyószisz társulást (Meliloto-Echinetum vulgaris), de a szikes réteken élő szálassaláta társulást (Lactucetum salignae) is. A jobb vízellátottságú termőhelyeken a varádics-üröm-ördögcérna-gyalogbodza társulás (Tanaceto-Artemisietum vulgaris) és a pesztercc-bojtorján társulást (Arctio-Ballotetum nigrae) találjuk. A taposott, nedves legelőkön az angolperje-libapimpó társulás jön létre (Lolio-Potentilletum anserinae). Az ártéri, vagy a belvízjárta helyeken a fodros-sóska - ecsetpázsit (Rumici- Alopecuretum geniculati), vagy a kányazsombor - tarackbúza (Rorippo - Agropyretum repentis) társulás jöhet létre. Tanulmányozásuk gazdagabbá teszi a növényvilágról kialakított képünket, de gazdálkodási jelentőségük miatt is érdemes figyelmet fordítani rájuk. 20. Máthé Imre: Néhány adat az újszentmargitai erdő fenológiai ritmusához. Botanikai Közlemények 54. (Bp. 1967.)187. 21. Zólyomi-Simon im.: 124-131. 52