A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)
Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor Géza: Die Gründung des Csokonai-Kreisses und ihre Vorgeschichte
A nemzeti eszmény és az eszményi nemzet szolgálatába álló irodalomkép mellett ott volt egy hasonló szerkezetű, de vele ellentétes tartalmú felfogás. Eszerint az irodalom és a Csokonai Kör célja nem a tanítás, hanem a gyönyörködtetés, ] s a művészet "csak forma, mely gondolatokat, érzéseket közvetít". 101 Az irodalom s az irodalmár törekvése, hogy az emberek "a kenyérért való tülekedésből, a pártos küzdelmekből, a sorvasztó gondokból emelkedjenek föl néha-néha az eszményi törekvések, az önzetlen feladatok világába, fürösszék meg lelküket az örökbecsű költői alkotások, az érdektelenül tetsző szépnek tisztító és ifjító vizében". 102 - hangoztatja Szávay. "Idealizálás nélkül nincs művészet" 104 - hirdeti Csobán is. Lemondtak tehát a művészet világértelmező szerepéről, arról, hogy a valóságos személyiség, az adott társadalmi és létproblémákra vagy akár a nemzeti gondokra választ keressenek. Helyette a kész nemzeti eszmék megformálására és a valóság megszépítésére korlátozták a művészet szerepét. Az irodalmi társaságok funkcióját is a fenti gondolatok s a szakértelmiségi feladatok jegyében szűkítették. Felfogásuk önkorlátozó jellegével tisztában vannak. Rezignáltán írja Szávay egyik évi jelentésben: "Meg kell abban nyugodni - úgy látszik - minden résznek és iránynak, hogy az élet mozaik trületén valamennyi csak a maga kis csillagját tudhatja kockáival és színeivel megalkotni". 105 E megállapítás radikális öncsonkításról tanúskodik ahhoz a vallott társadalmi és nemzeti hivatáshoz képest, mellyel létük szükségességét igazolták. Társadalmi szerep és a személyiség (szabadsága, eszményei világa) összeegyeztethetetlen volt a számukra. Világképük, irodalomszemléletük e két pillére jól mutatja, hogy az eszményi nemzeti célokból és az idealizálásból kiindulva elvetették a jelenben való létet, nyers anyagiságnak, az önzést szülő materializmusnak bélyegezve azt. Ezzel elvesztették az ember egységes felfogásának, a művészet szerepe értelmezésének a lehetőségét. Függőség és szabadság, eszmény és gyakorlat, társadalmi szerep és személyiség konfliktusának s az identitásválságnak feloldása a népnemzeti iskola konvenciójának megfelelően nemzeti-közösségi-morális embereszmény jegyében történt. Materiális, önelvű, öncélú, ideális, érdektelenül tetsző nem filozófiai-esztétikai, hanem nemzeti-társadalmi értelemben szerepel, mint nemzeti azonosságunkat veszélyeztető vagy óvó magatartás. Az eszményőrzés példaként állítása és az emberi lét aktuális vonatkozásainak elutasítása is nemzetkarakterológiai értelmű. S ezért bár az irodalmi társasággá alakulás igényének és megvalósulásának önkorlátozó, öncsonkító jellege nyilvánvaló mégsem követte társadalmi szerepük átértékelése, hisz nincs olyan tevékenység, vagy szemlélet, mely ne lenne értékelhető nemzeti szempontból. E felfogás következménye persze az, hogy egyedül a nemzeti eszmények rendelkeznek autonómiával s minden egyéb az ehhez való viszony, az ettől való függés jegyében értékelődik. Az irodalmi társasággá alakulás csak a szabadság illúzióját jelenthette. A "nemzeti, ideáliss célok" szolgálatában a hivatalos ideológia propagátoraivá váltak. Tényleges irodalmi társasággá alakulásuk ugyanakkor mégiscsak rendelkezik valamiféle ethosszal. E lépésük ugyanis a 30-as évek elejére, a világválság, a politikai jobbratolódás, a Vásáry-ügy, a cívis értékrendet, érdekeket, konzervatív liberalizmust képviselő Vásáry-Jóna-Őry csoport törvényhatósági választásokon való bukása idejére esik. 106 . Szemléleti-világképi változásról ugyan nem beszélhetünk, de gesztusuk mégiscsak jelezte, mit nem vállalhatnak már jó lelkiismerettel. Érezték potenciális közösségük, a cívis réteg kiszorulását a városi hatalomból, s ezzel együtt a radikalizálódás veszélyét. S itt felcsilan valami e réteg ethoszából. Lépésük, noha e réteghez fűződő személyes kötődésük s mindenfajta radikalizmustól való félelmük, mozdulatlanság, érdekük következménye is, az adott társadalmi kontextusban mégiscsak szabadságigényként, tehát etikai mozzanatként értelmeződik. Az er100. Géresi Kálmán megnyitó beszéde 1896. nov ember 17-én az évad első felolvasó ülésén. DIM. K. X. 87. 1.6.2. 101. Csobán Endre: Irodalmi... 102. Kardos Albert beszámolója A Csokonai Kör 1913. évi jelentése. (Debrecen, 1914.) 3. 103. Szávai Gyula beszámolója. A Csokonai Kör 1909. évi jelentése. (Debrecen, 1910.) 3-4. 104. Csobán Endre: A fasiszta... 105. Szávai Gyula: 103. jegyzet. 4. 106. Tóth Gábor: i. m. 379
