A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)
Művészettörténet - Bényei Miklós: Reformkori viták a képzőművészet pártolásáról. Országgyűlési kísérletek Ferenczy István támogatására
A sok kudarc Ferenczy Istvánt nemcsak anyagilag tette tönkre, hanem művészi becsvágya is elpusztult a Mátyás-szobor drámája alatt. 1847-ben el is költözött Budáról szülővárosába, Rimaszombatra. Saját szobrait - köztük a Mátyás-emlékmű előmunkálatait - még 1846-ban a Nemzeti Múzeumba szállították. Nyolcvan darabból álló ércszoborgyűjteményét is felajánlotta megvételre (először 1845 februárjában, másodszor 1846 őszén), 2000 pengő forintért vagy a holtáig járó 300 pft évdijért. József nádor azonban nemleges választ adott, a pénzhiányra hivatkozva. 83 "Ekkor láttam - panaszolta Ferenczy István 1846. december 24-én az öccsének -, hogy rám nézve mindaz el van veszve, melyet egy hív polgár fejedelmitől vagy fejedelmi helytartójától reményleni jogosítva van..." A megkeseredett művész a vásárlás elmaradását is, egyáltalán minden balsikerét a bécsi udvar aknamunkájának tulajdonította. Az imént idézett levelében írta: "bukásomnak egyedüli oka a kormány; azon ellenségi nyilatkozások ellenem voltak kormány emisszáriusi; hogy ezen ellenségi nyilatkozásoknak fület adott a nemzet, megint a kormány az oka, igyekezvén ezen népet már régtől a buta- és ostobaságba nevelni és ekkép történeti életétől megfosztani!" 84 Fentebb láttuk, hogy nemcsak az udvar ellenszenve akadályozta meg a Mátyás-szobor sikerét. Egyéb, ennél talán nyomósabb okok is közrejátszottak: a rendek általában nem nagy megértést tanúsítottak a művészi alkotómunka iránt; a klasszicista formanyelv ekkorra már idegenné vált; s bizony az emlékmű vázlata, mintái sem sejttettek valami remekművet. A Mátyás-szobor tervének kudarca mégis nagy veszteség volt. Ferenczy Istvánt, az első magyar szobrászművészt végleg letaszította a művészi pályáról. Hátrányosan hatott a hazai képzőművészet fejlődésére is, elsősorban azért, mert nem nyerte cl a politikai hatalom támogatását sem anyagilag, sem erkölcsileg. A Mátyás-szobor precedenst szolgáltathatott volna hasonló alkotások elkészítésére, kiindulópontja lehetett volna egy átgondolt, tervszerű művészctpolitikai koncepciónak, aminek a csírái legfeljebb a Pest megyei köznemesi vezetés néhány tagjánál fedezhetők fel. Tovább élt viszont a nemzeti kultuszhely gondolata. 1846-ban pest-budai értelmiségiek alakították meg - magasrangú kormányhivatalnokok pártfogásával - a Szoborcsarnok-cgylctct, amely a haza nagy fiainak akart cmlékszobrokat állítani (egyelőre 1650-ig). A pénzt önkéntes ajánlással (öt esztendeig 1 vagy 2 pft, vagy egyszerre 5-10 pft) tervezték összegyűjteni. Hunyadi János szobrát meg is rendelték a Rómában tanuló Züllich Rudolftól. Az egylet működéséről egyebet nem tudunk 85 ,; valószínűleg az adományok, vagyis az érdeklődés hiányában szűnt meg. József nádor halála után is felvetődött, hogy emlékművet állítsanak neki. A szoborbizottság 1847-ben hozzá is fogott az előkészületekhez, de a forradalmi események félbeszakították a munkát. 86 83. Ferenczy I. im. 358-359., 374-375. oki.; Melier S. im. 330.. 334-335. old.; Zádor Anna: Pollack Mihály. (Hp. 1960.) 393. old. 84. Ferenczy f. im. 375-376. old. A második részletet - hibásan - idézte Meiler S. im. 333. old. 85. Szana Tamás: A magyar művészet századunkban. (Bp. 1890.) 56-57. old.; Kovalovszky M. im. 43. old. - Züllich (Czélkuti-Züllich) Rudolf (1813-1890) szobrászművész a magyar klasszicizmus egyik képviselője volt. 86. Kovalovszky M. im. 43. old. 278
